A település területén
az 1. század előtt kelta avariszkok éltek, akiket a rómaiak váltottak
fel. A telep (kasztrum) fejlődése a 2.-3. században, Pannónia
útjainak kiépítésével indul meg. A 4. és 5. században különféle
barbár törzsek (kvádok, szarmaták, hunok, gótok, osztrogótok, majd
langobárdok és gepidák) támadásainak eredményeképp a területet
éhínség és pestis pusztította, és az itteni települések a
népvándorlások következtében egészen a 6. századig eltűnnek. Ezt
követően az avarok telepedtek le, akiknek uralma egészen a
Honfoglalásig (896) tartott.
Anonymus szerint Árpád
fejedelem ajándékozta a területet Kond vezérnek, akinek fia, Csörsz a közelben építtetett várat, melyből
feltehetően Torbágy (Turobag) kialakult, ami talán Törökbálint
(Turwall) eredeti neve.
A középkorban
Törökbálint nevét Török
Bálintról kaphatta, aki a 14. század végén valószínűleg a csiki
völgyre néző hegyre épített egy várat. Vagyonát és hatalmát úgy
szerezte, hogy mindig próbált a megfelelő uralkodó oldalára állni, és
így az ország egyik leghatalmasabb urává vált; életét mégis az
isztambuli Héttoronyban fejezte be, az 1550-es években. Sajnos, az
1541-1686 közötti török uralom majdnem minden múltra vonatkozó írást,
épületet megsemmisített.
A 18. században a
település neve Groß-Turbal, a szomszédos Torbágytól (Turbal) való
megkülönböztetés érdekében.
Törökbálint a török
uralom után a jezsuiták tulajdonába került (1693), akik nagy erőkkel
láttak neki az ország újjáépítéséhez. Az elnéptelenedett vidékre
először rácok (szerbek), majd a Fekete–erdő környékéről sváb
telepesek (németek) érkeztek, és a német anyanyelvű lakosság
hamarosan meghaladta a szerbek létszámát. Ekkoriban (1699) épült újjá
a falu barokk stílusú temploma a 15-16. századi gótikus templom
maradványaira. A jezsuiták rendjük feloszlatásáig, 1773-ig
birtokolták a települést. Ekkorra a lakosság 160-ról 31-re csökkent,
többek között azért, mivel a helyiek adójára két vármegye is igényt
formált.
A 18. században
A jezsuita rend
feloszlatása után Mária Terézia Majláth
József királyi kamarai tanácsosnak adományozta a
falut, aki lelkesen nekiállt szépítésének. Sajnos, fia nem volt méltó
hozzá, mivel apja halála után pénzzavarainak köszönhetően a falut
hamarosan elzálogosította, így az a Festetics család tulajdonába
került. Festetics Ágoston helyreállíttatta a kastélyt és a templomot
és mintaszerűen gazdálkodott, iskolaépítéssel is segítette a
községet, és a család jelenlétével „úri fényt” is
kölcsönöztek neki. Kegyúri kötelességeit elköltözése után sem
hanyagolta el.
A 19. században
A település fejlődését
segítette az 1884-ben átadott Budapest – Újszőny közötti vasútvonal. A település a század végére nyaralóhellyé vált,
helyi omnibusz- és bérkocsi járatai voltak. A sváb és a rác lakosság
jól megfért egymással, eltérő szokásaik, egyházi és iskolai
viszonyaik ellenére. A 20. század elejére a rácok beleolvadtak a
német lakosságba. Lassan a magyar nyelv is terjedni kezdett, egyre
többen iskoláztatták gyermekeiket magyar nyelvű iskolákban.
A 20. században
1900 őszétől a
település neve Török-Bálint helyett hivatalosan is Törökbálint lett.
A népesség elérte a háromezret, és a falu jó levegője miatt népszerű
üdülőhellyé vált. Budapest közelsége egyre inkább érezhető, 1912-ben
megindult a HÉV a budapesti Gellért térig, a főúri kastély tüdőbeteg
szanatóriummá alakult, a faluban fiú- és leányiskola is működött,
zenekarok és színjátszó csoportok, mozi szórakoztatták az itt élőket.
Az idilli képnek a II.
világháború vetett véget. A háború után megindult a kitelepítés, és
1946-ban a sváb (német anyanyelvű) polgárok nagy részét
kitelepítették, összesen 2143 embert. Helyükre az Alföldről és a
határokon túlról érkeztek betelepülők, ami az addig homogén, közös
történelemmel rendelkező lakosságot felváltotta egy heterogén
népességgel, amelyen belül a svábok mint kisebbség szerepelnek.
Népessége
Népesség
növekedés
1946-ig
A grafikon a második
világháború végéig tartó jelentős mértékű, de lassú betelepedéseket
mutatja. Aztán kis visszaesés jelzi az 1946-os kitelepítést.
1946-tól 1990-ig
A következő szakasz
intenzívebb betelepülésre utal kezdetben, de az is látszik hogy 9400
fő körül az 1980as években stagnálni kezd a népesség. A 60-as években
1749 fővel nőtt a település, míg a 80-as években csupán 80 fővel!
1990-től 2004-ig
(A 2004-es lezárás az adathiány következménye.) Átlagosan évi 176 fővel gyarapodott a
község, ami jelentős az elmúlt évtized stagnálásához képest.
Legkirívóbb változást Tükör-hegy felparcellázása és családi házas
övezetté alakítása volt. Számszerűsítve 2000 és 2001 között 1029
fővel nőtt a település. Ez az egész község tizede! Ebben az
időszakban az átlagos évi 76 új lakás helyett, 262 db épült. 2002 és
2003 között további 134 lakás épült.
Törökbálint Nagyközség
Törökbálint innentől a
budapesti agglomeráció része. A hetvenes-nyolcvanas évektől a
település kiszolgálta Budapest lakossági igényeit, miközben sokáig
nem rendelkezett csatornával, gázhálózattal és telefonhálózattal, és
a HÉV-csatlakozást is megszüntették. Adottságai és jó levegője miatt
ennek ellenére egyre több budapesti család költözött ki a településre
és egyre több külföldi állampolgárságú németajkú magánszemély vesz
itt ingatlant.
Megépült a Depó raktárváros. A törökbálinti bevásárlóközpontban az országban az elsők
között létesültek hipermarketek. A település dinamikus fejlődésnek
indult, egyik legszebb részén, Tükörhegyen közel 300 új családi ház
épült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a községben a telekárak
megemelkedtek. A település a fejlődés ellenére nem veszítette el
falusias–kisvárosias jellegét: utcáin járva találkozhatunk (a
Faluszépítő Egyesület munkájával) felújított kutakkal, kis parkokkal.
Noha nincs városi rangja, Törökbálint gazdasági szempontból
valószínűleg Magyarország legnagyobb költségvetéssel rendelkező
községe. (A várossá válásról tartott 2004. évi népszavazáson csak pár
szavazattal tért el az „Igen” és a „Nem”.)
Törökbálint 2007 július elsejétől város.
Testvérvárosai
Süssen, Németország -
Székelyudvarhely, Románia - Bük, Magyarország (Pecsenka Zsolt jóvoltából)
