Egykor itt, az Anna-hegyen lehetett a település névadójának, Török Bálintnak a vára, mely a környezetével együtt a török időkben pusztult el.
A barokk stílusú templom, eredeti 15. századi, gótikus szentélyének falait felhasználva, 1763-ban épült.
A század derekán újraboltozták, majd 1845-ben klasszicista stílusú kórusszakasz és torony épült rá.
A templombelsőben 18. századi padok, sekrestyeszekrény és szószék, illetve Róth Miksa üvegablakai láthatók 1909-ből.
(forrás: http://wiki.utikonyvem.hu/)
Walla kastély:
A kastély eklektikus stílusú, 1895-ben emeltette Walla József.
A tömbszerű épület középső része kétemeletes, toronysisakján négy fiatorony látható, ezek az erdélyi templomépítészet stíluselemeit idézik meg.
Az erődszerű falakat neoromán stílusú boltíves ablakok törik át.
A melléképületet kőkerítés fogja egybe a főépülettel.
(forrás: http://wiki.utikonyvem.hu/)
Kastély (jelenleg Tüdőszanatórium):
Korabarokk stílusú épület, középrészén újabban épült erkéllyel. Eredetileg a területet tulajdonló jezsuiták kastélyforma rendháza volt, 1701-ben már állt. Később Mária Terézia adományozta székhelyi Majláth Józsefnek, aki többek közt főispán is volt Pest Vármegyében.
Halála után az épület a Festetics, majd a Meller és a Sváb-család birtokába került.
A 20. század elején jelentősebb belsőépítészeti átalakítást végeztek rajta. 1945 után tüdőkórház lett, ma is ekként működik.
(forrás: http://wiki.utikonyvem.hu/)
Falumúzeum:
Német segítséggel, a düsseldorfi Hermann-Niermann Alapítvány anyagi támogatásával 1996-ban létesült a Falumúzeum, amely rendszeresen ad helyet időszaki tárlatoknak is.
A kiváló helytörténeti anyaggal rendelkező múzeum állandó kiállításán helyi gyűjtésből származó bútorokkal, használati tárgyakkal berendezett szoba, konyha és a település múltját megelevenítő fotók láthatók.
(forrás: http://wiki.utikonyvem.hu/)
Kálvária:
A 14 stációból álló kálváriát a 20. század elején emelték. szimetrikus szerkezetű, a dombon egyenesen felfelé vezet, a domb tetején a Golgotára emlékeztető három kereszttel végződik.
A II. világháborúban és az azt követő időkben romossá vált.
A Faluszépítő Egyesület 1992-ben többhónapos munkával kiirtotta a régi Kálváriát benövő elvadult akácot, a stációkból hiányzó domborművek helyére újakat csináltatott, felállította a hiányzó kereszteket, pótolta a latrok eltűnt szobrait, és a bevezető útra díszvilágítást és díszburkolatot rakatott, így ma ismét teljes szépségében tárul elénk a Kálvária-domb szépsége.
A dombtetőn a keresztek mellől széttekintve kémlelhetjük a környék látképét.
