RP.:

Új szereplők a Törökbálinti közéletben

Csengettek, a kapuban egy mosolygós, jó felépítésű, korpulens férfi állt, két kisebb gyümölcsös ládával felpakolva. Barátom teletömte a csomagtartómat mangóval – mondta, gondoltam nem jövök üres kézzel, hozok egy kis ajándékot. Úristen - válaszoltuk, jól kinézünk majd, ha megtudják, hogy beszélgető partnereinktől ajándékokat fogadunk el. Így zajlott első személyes és kellemes találkozásunk Somogyi Istvánnal, a Független Platform Egyesület képviselőjelöltjével 10. sz. választókörzetben.

Hogy jutott eszébe, hogy a képviselőségért folyó küzdelemben ringbe szálljon?
Én azért nem vagyok teljesen új fiú ezen a területen - válaszol mosolyogva - tavaly a XI. kerületben polgármesterjelölt, előtte meg Csapody Miklós, az MDF-es képviselő kampányfőnöke voltam. Ne részletezzük miért, de megszűnt az MDF tagságom. Az azért nem titok, hogy helyhatósági szinten annyira a párt irányvonala mentén akarták az ügyeket vinni, hogy ez nekem már nem fért bele. Országosan persze lehetne tovább dolgozni, csak akkor meg produkálni kéne nem csak az MDF-nek, de minden pártnak. Sajnos a teljes politikai elit egy iszonyatosan nívótlan társaság.

Hát, ebben aztán nincs köztünk vita.
Visszatérve, elég régen élünk Törökbálinton, de mostanra alakult úgy az életünk, hogy törökbálinti is szeretnék lenni. Tizenöt éven át a Kelenföldi Református Egyházközségnek voltam a főgondnoka, 2005-ben ott megszűnt a ciklusom, most pedig szeretnék ide átjelentkezni, hál’ Isten, régi ismerősöm került ide lelkésznek. Tehát minden arra mutat, hogy itt kell folytatnom a tevékenységet. A másik ok, hogy én nem adtam még fel a közéleti érdeklődésemet. A nyár folyamán, a fiam ismeretsége révén – megkeresett Albert Gábor és mondta, ő úgy látja, hogy Törökbálinton már mindenki csapódott valakihez, s mivel úgy gondolja, hogy a független színezetű politizálás kiürült, ezért életre kellene hívni egy független platformot. Mi júliusban kezdtük el a beszélgetéseket, akkor még szó sem volt semmilyen időközi választásról. A bejegyzés szeptember végén történt. Tehát van bennem az eleve meglévő közéleti szándék, másrészt a felkínált, adott lehetőség, amit a feloszlatás hozott, ez eredményezte ezt a helyzetet.

…csak közbevetőleg, az azért senki előtt, így Albert Gábor előtt sem volt teljesen ismeretlen, hogy ez a testület eléggé labilis és már felmerült az oszlatás szándéka.
Na, igen, de pont akkor született meg a megoldás, az alpolgármesterek elfogadták a kinevezést és akkor úgy tűnt, hogy nyugvópontra kerül a dolog. Ez a lehetőség persze már tavaly október 1-től benne volt a levegőben. Lényeg az, hogy ebben az egyesületben 2010-re való felépítést terveztünk, s így lett az esetlegességből törvényszerűség.

Akkor most lesz egy főpróba?
Na, annál azért több lesz, én nagyon bízom benne. A kihívásoknak meg kell felelni, ha már egyszer az ember erre adta a fejét, nem szabad megijedni a lehetőségektől. Lássuk a medvét! Hát, most itt tartunk. Annál nagyobb hibát elkövetni, hogy a fejét politikára adó társaság nem él a lehetőséggel, nem tudok elképzelni.

Tennék itt egy rövid kitérőt, egyesületi jelölttársai közül ketten is elég furcsán reagáltak, amikor egy bemutatkozó interjúra felkértük őket, amire a következő lakonikus választ kaptuk e-mailben, illetve telefonon: - „Elnök úr (értsd Albert Gábor! –szerk.) már tett említést az önök közötti elektronikus levélváltásról. Kérem, küldje el kérdéseit és elektronikus úton, rövid időn belül megkapja a szükséges válaszokat. Üdvözlettel:… ” Erre válaszul jeleztük, hogy mi nem távirati iroda vagy hírügynökség vagyunk és elállunk az interjútól, mert nem előre lekörmölt kimódolt, egyeztetett válaszokat szeretnénk közreadni.
Igen tudok erről. Abban állapodtunk meg, hogy minden információt megosztunk egymás között. A jelöltjeink még elég rutintalanok, ezért segíteni akartunk nekik.

Polgármester jelöltjük van-e?
Nincs, és azt is elmondom, hogy miért. Pontosabban van, Albert Gábor, aki a Független Platform kitalálója, létrehozója, de végül is abban maradtunk, hogy nem indítjuk.

Ez Keller kontra Turai vita, s ehhez minden létező párttámogatást megmozdítottak. Még ugyan nem estek egymásnak istenigazából, de legyen ez az ő vívásuk, ebbe nem akartunk beleavatkozni. Ha ez akárcsak egy évvel később van, akkor szemrebbenés nélkül, mert ha egy formáció politizál, akkor annak a teljes vertikumot le kell fednie. Tehát mindenhol jelöltet, polgármestert, listát kell állítani.

Nem lennének polgármesteri ambíciói?
Nekem nagyon széleskörűek az ambícióim, de most nem…, azért az nem baj, ha van egy kis gyökér, ismertség, stb.

Hogyan képzeli majd a kampányát januárban?
Végül is eddig csak mi építkeztünk tudatosan, a nyomait lehet látni. Mi jelentettük be először a szervezetet, mi állítottunk először egyéni jelölteket. Úgy építkezik a csapat, hogy egy egyénit meg kellene nyerni, és amennyit lehet a listán. Főcsapásunk iránya a 2-es választókörzet, Albert Gáborral meg akarjuk nyeretni egyéniben az Anna-hegyet, Rudákot. Itt a „door to door”, ajtótól, ajtóig módszert fogjuk követni. A meglepetéseket leszámítva - hisz bármi előfordulhat persze -, a többinél nem nagyon látunk egyéni esélyt. Ha már egy egyénit tudunk produkálni, az egy új szervezetnél óriási dolog. Én magam szeretnék a 10-es, tehát saját körzetemben, egy vitát tartani a jelölttársakkal, Györfivel, Bálint Edgárddal, január első, második hetében. De az ilyeneket nagyon nehéz összehozni.

Megenged egy gonoszkodó kérdést? Nem gondoltak-e arra, hogy ez az egész Platform dolog arra megy ki, legalább is Albert Gábor részéről, hogy összegründol magának egy új társaságot, elindítanak tíz jelöltet és a töredékszavazatokból a listáról az első számú jelöltet a vállukon viszik be újra a testületbe, ahonnan legutóbb a választók kiejtették? Ez benne van a pakliban?
Ez nem pakli. De ha így lenne, az sem volna baj. A többiek „ölik” egymást a listák helyeiért, de a mi esetünk viszonylag egyszerű volt, mert amikor eldöntöttük, hogy indulunk, az nyilvánvaló volt, hogy mind a tíz helyre keresünk jelöltet, és ugyanilyen fontos volt a lista, hiszen az egyesületnek az értelme éppen az, hogy a kompenzációs lista állításának lehetőségével éljünk.

Ahogy látom Ön negyedik ezen a listán Gyurasits Tamás és Marton Géza mögött… Járják majd a választókat?
Persze, szegény jó választóknak mennyi szervezetet, pártot, egyéni jelöltet mindent kell majd elviselni, de ha választani akarsz, tűrj. – ezt csak humorként, de hát erről szól a demokrácia. Viszont nem számolok valami nagy részvétellel, olyan 40% körül saccolom.

Belátom nem is olyan alkat, ezért a kérdésem ostoba lesz, de ellenfélnek vagy ellenségnek tekinti a riválisait?
Ellenségnek semmi esetre sem. Egy nagyon érdekes csapatban voltam a XI. kerületben, ahol a Molnár Gyula nyert, aki mellesleg szerintem az ország egyik legjobb polgármestere, ott én kicsit megedződtem azzal, hogy persze lehet itt keménykedni, csak nincs semmi értelme. Ugyanis nem lehet negligálni az előző dolgokat. A továbbépítéshez az előzmények is hozzátartoznak. Ostoba az, aki olyat mond, hogy tabula rasa, mindent kidobni, ami volt, mert majd én, vagy mi majd megmutatjuk.

Mondja, van magában, gyűlölet, szeretet, megvetés vagy rajongás ebben a közéleti szorítóban?
Én hívő református vagyok, tehát ez alapjaiban határozza meg az én lelki habitusomat, nagyon könnyen megbocsájtok, és önuralommal tűröm a konfliktusokat. Képzelheti, mint beruházási mérnök építőipari kivitelezésben voltam vezető, ott minden előfordult velem.
Összegezve, jól érzi magát ebben a csapatban, szimpatikus, hogy nagyon kedélyesen, emberi módon viszonyul akár még az ellenfelekhez is…
Egyházi tisztemnél fogva minden ciklus polgármesterével találkoztam a XI. kerületben és függetlenül párt hovatartozásuktól jó viszonyban voltam mindegyikkel. Ezen a szinten már azért illik társadalomképesnek, mindenki számára elfogadhatónak lenni.

Köszönöm a beszélgetést.