Sziráki András:

Május 9: keletről a Győzelem – nyugatról Európa

Törökbálint Önkormányzata május 9-én ünnepelte Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozásának ötödik évfordulóját és az Európa Napot. Az ünnepség szónoka, Csenger-Zalán Zsolt abban furcsa helyzetben volt, hogy a saját beszédéből idézhetett, amelyet öt éve a helyi képviselő-testület döntése miatt nem mondhatott el.

Az ünnepség kezdetén némi zavart okozott, hogy a Himnuszt követően a Törökbálinti Kamarakórus az Örömódát kezdte énekelni, és ekkor többen nem tudták, hogy mitévők legyenek. Kijár-e Beethoven szerzeményének a vigyázzállás és az énekórákon tanultakat felidéző mormolás vagy ez még az Európa Napon is túlzás? Némi feszengés után a dilemma úgy oldódott meg, hogy akik elfáradtak, illetve még nem gyökeresedett meg bennük kellőképpen az európai eszme, leültek, alig néhányan, a döntő többség viszont együtt zümmögte a „testvér lészen minden ember”-t a kamarakórussal.

A szónok kiválasztása az idén – a pártok népszerűsége és a helyi politika erőviszonyok átrendeződése nyomán – nem okozott akkora problémát, mint öt éve, a csatlakozási ünnepségnél. (Erről lásd „Narancsszín alatt egyesülve” című keretes írásunkat. -szerk.)

Csenger-Zalán Zsolt, a Pest megyei 9. országgyűlési választókerület fideszes választókerületi elnöke ünnepi beszédében kiemelte: a magyar társadalom egyelőre nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen a május 9-i ünneppel. Ez a nap évtizedeken át nem Európát, hanem a második világháború befejezését jelentette, amit úgy neveznek: a „Győzelem Napja”. Ez a nap azonban bennünket, magyarokat a vesztesek oldalán talált, nem sokkal később, ennek következményeként jött a szovjet megszállás, vagyis ez a történelmi dátum számunkra nem a győzelmet idézte fel. Ugyanígy, a társadalom többsége mindeddig az Európai Unióba lépésben sem lát sok ünnepelnivalót.

A választókerületi elnök némi éllel megemlítette az öt éve történteket, utalva beszédére, melyet „nem mondott, mert nem mondhatott el”. Később ebből idézett, hangsúlyozva, hogy torz helyzetfelismerés lenne az Európai Unióba lépést egyfajta karácsonyi várakozásnak tekinteni. Nem az Európához való viszonyunkat kell bizonygatnunk, mert akkor örök kívülállók maradunk, az a dolgunk, hogy a helyünket biztosítsuk, és a részünket kivegyük. Eközben gondolkodásmódunkat, észjárásunkat, megkülönböztető jegyeinket meg kell őriznünk.

Az azóta történtek kapcsán aláhúzta, hogy a kiskereskedelem szinte teljesen külföldi kézben van, a mezőgazdaság romokban, az euró bevezetésének még kitűzött dátuma sincs. Ezzel szemben olyan tényekkel kellett szembesülni, mint Kovács László EU-biztosi megbízatása, vagy, hogy a románok nem engedik leszállni a köztársasági elnök gépét március 15-én. Idézte Fábry Sándor humoristát, aki szerint – egy felmérés alapján – demokrácia kérdésében még Mali is megelőz bennünket. Ehhez hozzátette, hogy egy újabb kutatás alapján, a versenyképesség terén ugyanez a helyzet Botswanával. A „lesajnált, szegény rokon” Szlovákia pedig messze előttünk jár.

Történelmi fejtegetésekkel illusztrált elemzésében Csenger-Zalán Zsolt úgy vélekedett, hogy mindennek okait a magyaroknak magukban kell keresniük, ugyanis hajlamosak vagyunk az önfelmentésre, az őszinte számvetés megkerülésére, és arra, hogy úgy állítsuk be a saját szerepünket, mint akik csak elszenvedői vagyunk a döntéseknek.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a sorsunkat jobbra fordítani hivatott világgazdasággal kapcsolatos várakozások megint csak csalókák, mert az nem jótékonysági egylet, hanem nehezen átlátható, haszonelvű tényezők csoportosulása, amelyben nekünk kell megteremteni biztos megélhetésünket, a magyar munkahelyek megvédését, ezeket nem szabad mástól várni.

Az írek példája kapcsán rámutatott a jó és a rossz gazdaságpolitika különbségének jelentőségére. – Merjünk nagyot álmodni! Ha valóra váltjuk ezeket az álmokat, akkor május 9. igazi örömünnep lesz. – fogalmazott a választókerületi elnök.