(–fabula):

Jelenetek a szaunából

Sok éve készülök arra, hogy megírjam az első karcolatot, nehéz elkezdeni.

33 éve úszom rendszeresen, hetente háromszor mindig, jobb periódusaimban felmehet heti 4-6-alkalomra is. Majd húsz éve ehhez a szaunázás is társul. A rituálé a következő: testi-lelki ráhangolódás az úszásra a szaunában, aztán 1000-1200 m úszás, 10-15 perces torna a vízben, majd ismét a szauna.
A szauna maga az agora, ha ez az állítás a zárt tér miatt nem lenne totális képzavar. Hangulatát tekintve egyfajta demokratikus piac, ahol a plebsz kieresztheti a gőzt, vagy éppen fejét lehajtva, komoran, neurotikusan hallgat. Mindkét formát lehet szeretni, ennek is, annak is megvan a maga előnye. Mindkét szkéne manipulálható, ha erre valakinek kedve támad, a hangulat akár megfordítható. Elég egy-egy mondat, és beindul a gépezet.

Esetemben azért ne gondoljunk kultur-szaunákra, ez nem Ausztria, vagy Skandinávia, csak közép kelet-Balkán. Ennek okán a száraznak mondott szaunában a padok nedvesek, a helyiség alján mindig áll a víz, farács meg nincs, lábgombát papucs és edzettség híján könnyű összeszedni. Hiába írják a figyelmeztető táblákra a szabályokat, sokan még sem törülközőre ülnek, vagy simán benyomulnak a medence vizétől még csöpögő, hatalmas bermudagatyákban. A 100 fok azért mégiscsak 100 fok, itt a Balkánon is. Kilazulnak a görcsös csomók, kisimulnak a beégett ráncok, keresetlenebbé válnak a szavak.

Ahogy a törülköző használata elő van írva, akként meg tiltva van, hogy a szauna kályhára bármit, vizet vagy illatos szauna olajat öntsünk. Ez a szauna kályha ugyanis magyar, ami abban ismerszik meg, hogy a fűtőszálakat borító lávaköveket már régen ellopták – Hogyan? Magam sem értem. Felizzítva? Vagy zárás után, mikor már kihűltek? Rejtély! – a fűtőszálak meg könnyen elpattanó anyagból készültek, egy alaposabb ráspriccelés végez velük. De a magyar nem csak lázadó, egyben leleményes fajta is. Kitalálta a falra öntés technikáját, ide loccsantja flakonjából a titkos receptek alapján vízből és szauna olajakból mixelt elegyet. Ennek is megvannak azért az íratlan szabályai.

Előbb ugyan is rákéredzkedik az illető, azaz udvariasan megtudakolja a benn izzadókat, mint a húsvéti kéretlen locsoló a meglepett háziasszonyt: locsolhatok-e? Ha egy is tiltakozik, akkor nem erőltetheti, szó nélkül visszavonul.
Be kell valljam, ebben a tekintetben én is renitens vagyok. Mentségemre, Ausztriában kaptam rá a szaunázásra, ott ugyan a fürdőruha, papucs viselete tilos – értsd natúr, ahogy az Isten megteremtette az embert – de felöntés – azaz der Aufguss (auf Deutsch)– aber pláne kívánatos.
Történt minap, hogy az úszás után, kezemben az olajos flakonnal, törülközővel nyomulok befele a jó megérdemelt szaunázásra. Alig mászom fel koromat meghazudtoló ruganyosságot színlelve a felső padra, mikor is egy zsenge ifjú kitörő ötömmel máris felszólít egy illatos falspriccre.

Mire én oktatólag, amúgy szívélyes igyekezettel mondom: ledörzsölhetném előbb magam egy kissé, s aztán már csak a közt szolgálnám, s öntöm máris a levendulás vizet. – Mire jó a levendula – így a hamvas ifjú. – Megnyugtat. – Az jó lesz, nagy szükségem van rá. – Mire én: éppen egy fiatalember mondja ezt, aki előtt még szinte ott az egész élet?
Nem részletezném, érdeles diskurzus alakult ki. Lehettünk vagy nyolcan, inkább idősebbek. Volt ott mindenről szó, a világválságtól kezdve az egyre felszínesebb és anyagiasabb ifjú nemzedékről, az értékek devalválódásáról, a családi példamutatás remélhetően nem nyomtalanul elenyésző hatásáról. Ami az egésznek olyan különös hangulatot adott, az a kulturált, nyugodt, érvelő és elfogadó, odafigyelő és megérteni akaró légkör volt. Senki sem gyurcsányozott érvként, vagy orbánozott védjegyként. A szavak a gondolatokat fejezték ki, a kérdésekre igazi válaszok születtek, nem üres mellébeszélés, sulykolt féligazságok, ezerszer lejáratott frázisok.
Miért tűnt fel? Nincs mindig így. Például akkor sem, ha ott van az a jóképű, magas fiatalember, tudják, aki a zsidó zászlót égetett a Tilos Rádió székháza előtt, és azt hozta fel mentségül, hogy tudatmódosító cukorkával kínálta meg valaki, ezért nem volt magánál. De van egy Viktor nevű – nem, nem az, de tényleg – valami rock-zenekar mellett mindenes, trógerolja a hangfalakat, és nagyon magyar. Mély. De nem a gondolatai. Azok, mint egy választáskor bedobott brosúra szövegének legalja. Engem kedvel, nem politizálok vele, annyi minden másról lehet beszélgetni. Van egy MIÉP-es nyugdíjas építészmérnök is, alakra olyan, akár egy 21. századi Don Quijote. Rohamozik is rendre a virtuális szélmalmok ellen, melyeket csak ő lát.
Szeretek ide járni, végül is megférünk. A szauna maga az agora.