SzA:

Nagy a kavarodás a TTC-nél

A TTC NB III-as csapatánál a január nem éppen a nyugalom jegyében telt. A tavaly nyárig három éven át sikert sikerre halmozó szakosztálynál egymást követték a furcsa lépések, ezek nyomán a hónap végére eléggé elmérgesedett a helyzet.


Az várható volt, hogy Varga László edző idény közbeni távozása miatt a téli szünetben új szakmai stáb alakul. Az elfogadható eredményeket hozó őszi utolsó meccsek után az sem okozott meglepetést, hogy Miskei Attila trénerként lehetőséget kapott a folytatásra. Ám mellette a szakmai vezetés igencsak felduzzadt. Érkezett Héray László, amolyan szakmai igazgatónak. Majd hamarjában két volt válogatott futballista jövetelét is bejelentették: előbb Udvarácz Milánét, kapusedzőnek, majd Keller Józsefét, az utánpótlás-nevelés irányítására.

Mindez azért volt roppant meglepő, mert a vezetés továbbra is több hónapnyi „költségtérítéssel” tartozik a játékosoknak, ugyanakkor a korábbi neves futballisták valószínűleg nem karitatív tevékenységként vállaltak másodrendű szerepet egy harmadosztályú klubnál. Emellett az se nagyon érthető, hogy miért kell külön kapusedzőt idejáratni, ahogy a korábban meglehetősen mostohán kezelt utánpótlásnak sem elsősorban ingázó főkoordinátorra, sokkal inkább némi helyi odafigyelésre lenne szüksége. Ráadásul a hatáskörök a felnőtt csapatnál kezdenek összemosódni, nem lehet világosan látni, hogy ki hoz játékost és ki küld el. Amikor az egyik futballistától arról érdeklődtem, hogy valójában ki a főnök, annyit felelt: „Ez egy jó kérdés…”

Az ember azt gondolná, hogy ilyen mentalitású srácból inkább több kellene, mint kevesebb, és hogy a munkáját nem azzal köszönik meg, hogy a határozott kérése ellenére sem engedik meg neki, hogy TTC-játékos maradjon. De furcsa az is, hogy Simon Imrének útilaput kötöttek a talpára, aki ugye fiatal is, ügyes is, törökbálinti is… Vagy, hogy miért áll kifelé a rúdja a folyamatosan jól teljesítő Kilik Balázsnak.

Azután akadtak, akiknek menniük kellett. Így például annak a Szeles Tamásnak, aki nemcsak nagyon jó küzdőszellemű játékosként vétette észre magát, de éveken át rábízták az ifi csapatot, és edzőként is felkészülten, elhivatottan ténykedett.

A jelek szerint a vezetés elvesztette a fonalat. Holott nekik, főként a különböző pozíciókban olykor elég kemény küzdelmeket vívó Fűrész Jánosnak sokat köszönhet a szakosztály. Az elmúlt nyolc évben képesek voltak biztosítani sikeres munkához szükséges nyugodt hátteret. Ám a gazdasági helyzetüket jól ismerők szerint most éppen az a fő baj, hogy a vezetés anyagilag túl sokat vállalt, „egyszerűen rosszul gazdálkodtak”. Ezért hiába növekedett például tavaly jelentősen az önkormányzati támogatás, a tartozásokat csak nem sikerült megszüntetni. Az sem segít, hogy a játékosokkal nem, vagy alig kommunikálnak. Ahogy egy másik megkérdezett játékos fogalmazott: „Rendben lenne minden, ha lehetne velük beszélni. De bármit kérdezünk, az egyből veszekedésbe torkollik.”

Az elmúlt hetek történései viszont azt mutatják, hogy a vezetés kívülről erősít, ezzel azonban behozza a magyar foci néhány, nem éppen a sikerre vezető jelenségét. Például a „fenn az ernyő, nincsen kas” típusú tisztségosztást, amire ráadásul még rossz időszakot is választottak.
A vita elmérgesedését jelzi, hogy lapzártánkkor aláírásgyűjtés indult egy tisztújító, a szakosztályi gyűlés összehívása érdekében. Erre a kezdeményezésre ráadásul nehéz lenne nemet mondani, mindenekelőtt azért, mert a jobb emlékezetűek szerint legutóbb 2004 novemberében került sor tisztújításra, márpedig a vezetés mandátuma négy évre szól. A szakosztályi gyűlés összehívását siették a hagyományos büki tornával kapcsolatos események: a vezetés a pénzhiányra hivatkozva lemondta a részvételt, a játékosok egy része viszont kijárta a költségek előteremtését, mire „szakmai indokok alapján” mégsem engedték el őket.

A sok ideges gesztus közepette persze marad a kérdés: ha Fűrész János menne, ki venné át a helyét, a pénzszerzés mellett sok apró-cseprő ügy elintézéséből, eldöntéséből álló napi operatív munkát?  Mivel ma nem ő a legnépszerűbb az Alsóerdősor utca környékén, nagyon úgy néz ki: ha lesz erre alkalmasnak látszó ember, a távozásához vezető folyamatok felgyorsulnak, ha nem, akkor marad minden a régiben.