Tóth Emese:

A második év

Szeretek belépni a Házba, pedig a politúrozott Wass Albert szobor felállításával tettek érte, hogy némi üröm vegyüljön felhőtlen örömömbe. Díszhelyre emelték egy példaképnek semmiképp sem tekinthető író közhelyesen megfaragott szobrát. Az író nevét többek között a szombathelyi Magyar Gárda „hagyományőrző” zászlóalja is felvette. Elgondolkodtató rokonság.
A régi Házat is szerettem kopottságával, vidékiességével együtt, talán jobban is illett a nagyközségből a városi léthez vezető úton valahol megrekedt településhez. Igen, úgy gondolom, hogy a két éve új épületben működő Ház kínálatához Törökbálint lakossága még nem nőtt fel, sőt bizonyos tekintetben kifejezetten gátolja a minőségi kultúra megjelenését azzal, hogy csak a kommerszre tart igényt. Igaz, ennek az ízlésvilágnak terjesztéséért országosan is többen munkálkodnak, a tévék műsorkínálatától kezdve a nyakunkba öntött értéktelen lektűrökig, a multik körül zajló giccsáradaton át.
Átolvastam a Szabó Éva igazgató által elkészített 30 oldalas összefoglalót a Munkácsy Mihály Művelődési Ház 2008-as évéről, ami a Ház hihetetlenül sokoldalú tevékenységének csak szikár vázát adja, és semmit nem mutat meg a mögötte álló 16 ember szakmai, emberi teljesítményéből. Éva négy év alatt remélte elérni mindazt, amiről az elmúlt két évre visszatekintve megállapíthatja – mára már többnyire teljesült. Tulajdonképpen a legtöbb programnál csak a finomhangolás van hátra, és így az energia javát a még nem teljesen megoldott területekre lehet összpontosítani: a nagy rendezvényekre, a testvérvárosi kapcsolatok beemelésére a programokba, a rétegprogramok számának növelésére. Ezen kívül szeretnének még a Ház rendezvényeivel, lehetőségeivel kilépni a régió felé is.

- A Ház naprakész informatikai rendszerét ismerve gondolom már nagyjából ismertek a 2008-as év mérlegadatai.
- A 2007-es évben 22,5 milliós bevételt vállaltunk, a 2008-ra 26 milliós bevétel terveztünk, s végül 31, 6 milliós eredménnyel zártunk. Ebből az összegből 18,6 millió volt a szakmai- (kulturális tevékenység), 11,17 millió a terembérleti-, 1,82 millió pedig a szolgáltatásokból befolyó bevétel. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy biztosan alulvállaltuk a 2008-as évet, utalnék arra, hogy a nagyobb bevétel többletmunkával és - kiadással is jár, például a tanfolyamok esetében

- Az összefoglalót olvasva első benyomásom az, hogy a gyerekeket - és ez hihetetlenül fontos, hiszen ők a jövő nemzedéke - már meghódította a Ház előadásokkal, foglalkozásokkal, nyári táborokkal, és nem utolsósorban a színházbérleti rendszerrel. Lehet még itt valami újat kitalálni?
- A gyermek- és családi programoknál a látogatottság tekintetében valóban nincs okunk panaszra. Itt még a nem rentábilis, kis látogatottságú foglalkozásokat is fenntartjuk, ilyen például a szobrász és fazekas klub. Egy kulturális központnál nem szólhat minden a bevételről, értékközvetítés az elsőrendű feladata, ezért is folytatjuk a „Fontos dolgaink” sorozatot is, amely a mentális és fizikai egészség megőrzéséről szól. Első alkalommal a dackorszakról, a testvér-féltékenységről, az óvoda- és iskolakezdési nehézségekről Sződy Judit, törökbálinti gyermekpszichológus, a Baba-mama újság szerkesztője beszélt. Új elem a fiatal korosztály (8-14 évesek) számára a Szeszák Szilva drámapedagógus által év végén bemutatkozott drámaműhely. Némethné László Tünde – aki éppen ilyen irányú stúdiumokat végez - patronálja ezt az új klubot, amely a gyerekeknek segít az önismeret fejlesztésben szituációs helyzetgyakorlatokon keresztül.

- Másik réteg, akikre mindig lehet számítani, a munkájukra, a jelenlétükre egyaránt, az a nyugdíjas korosztály. A nehezen mozduló korosztály, s akiknek megnyerése igen fontos lenne – az a kamasz, ifjúsági és a középkorosztály. Látom az erőfeszítéseket, mégis kicsi az elmozdulás. Sok mindent megpróbáltatok, mit lehetne még bevetni, hogy ők is jelen legyenek?
- Érdekes, hogy napjainkban az egyébként nagyon aktív nyugdíjas korosztály inkább csak a saját összejöveteleit és a közösségi rendezvényeket látogatja. A gyerekeknek rendezett programok révén viszont kezdenek a szüleik a Ház egyéb programjaira is eljárni, idén jelentősen megnőtt a 30-50 éves látogatóink száma. A fiataloknál vannak eredményeink, de valódi áttöréstől nem lehet beszélni. Ennek vélhetően egyik meghatározó oka, hogy a fiatalok számára tervezett terek kicsik és levegőtlenek, a légbefúvó rendszer alulméretezett, a Zenesziget koncertjeire kicsi, a színházterem viszont nem alkalmas a koncerthangulat megteremtésére.

- A színházi előadásokra bérlettel próbáljátok stabilizálni a látogatói létszámot, 100 bérlet már elkelt, amúgy 200 körül van a nézőszám átlaga. Lehet, érdemes ilyen nézőszám mellett a meghívott produkciókat finanszírozni?
- Lehet, és érdemes. Csak nagyon nehéz ma ezeket az előadásokat betervezni. Mi egy befogadó színház vagyunk, és nem egyszerű az un. tájoló színházakkal egyeztetni egy évre előre. Nem egészen színházszerű a terem vízszintes parkettája sem. A széksorok alá helyezhető pódiumok vásárlását is folytatni szeretnénk. Azon is gondolkozunk, hogy esetleg kevesebb, de nívósabb, s ezért drágább produkciót hívjunk meg. De ami a nagyobb baj, egyenlőre még nagyon kiszámíthatatlan az érdeklődés, még akkor is, ha egy Budapesten sikerszériának számító előadást hívunk meg.

- Említed a beszámolóban a koprodukciós előadásokat, ilyen volt az Újévi opera, operett, musical gálaest is, a műsort az önkormányzat céltámogatással is segítette. Mekkora volt a nézőszám, és mennyi az önkormányzati támogatás?
- Hát ez bizony egy 2 milliós produkció volt, 210 fizető nézővel, ez 420 ezer bevétel, 1,2 milliót adott az önkormányzat, és talán 300 ezret a Kultúra 043 Alapítvány. Ebből 22:78% arányban részesedett a Ház és a produkció, ez nekünk éppen a költségeinkre volt elég. A Magyar Virtuózok december 29-i koncertjén ennél jóval kevesebben voltak Sajnálatos, de a klasszikus zenei produkciókra alig van igény, a költségei viszont magasak.

- A Bor-Bár a kulturált borfogyasztás, a borkultúra terjesztésére jött létre. Rétegprogram, mégis egy 50-60 fős stabil közönsége van, ami még pozitívabb, java a közép korosztályból verbuválódik. Hogyan tovább?
- Farkas Katát (végzettségét tekintve borász) illeti az elismerés, aki idén egy magyar hungarikum, a pálinkák világába is elkalauzol, bár a kóstolást illetően… na, ezt egyenlőre még elképzelni se tudom, hogyan lesz. Ezen kívül egy másik alkalommal a különféle pezsgők is bemutatkoznak.

- Két lényeges elemét emelném ki az MMMH csapat munkájának: az egyik a vállalkozó szellem, a másik a produkciók sikerének kiértékelése utáni gyors korrekció, nevezhetném ezt üzletpolitikának is. Elsőre példa a RETRO Szilveszter pénztárcabarát megoldása, a másikra az, hogy a kis érdeklődést kiváltó jó ötletektől, pl. a Nosztalgia filmklub bizony meg kell válni.
- A retro Szilveszter valóban nem várt nagy siker volt, tanulva a tavaly előtti kisebb részvételből, most olcsóbb belépő jegyárakat terveztünk, nem volt kötelező a vacsora megrendelése sem, sőt, saját szilveszteri ételbatyut is lehetett hozni. Ennek ellenére sokan kértek vacsorát, nagyon sok új arcot láthattunk, köztük sok fiatal és középkorú vendéggel, remek hangulattal. Biztatásunkra sokan öltöztek a 60-as, 70-es évek ruháiba. A sikeren felbátorodva februárra egy retro farsangot tervezünk. Ami a kérdésed második részét illeti, valóban. Ha egy program 2-3 alkalommal alacsony a látogatottsága, abbahagyjuk. Naprakészen követjük a bevételek és kiadások alakulását, csak a költségvetésünk erejéig tervezhetünk.

- Hatékony marketingmunkával elértétek, hogy a jelentékeny bevételeket hozó céges rendezvények négyszeresét bonyolítsátok le 2007-hez viszonyítva. Az esküvők is lefoglaltak áprilistól októberig valamennyi hétvégét. Lehet még ezen a területen előrelépni?
- Csak a házasulandó fiatalok segíthetnének azzal, ha településszinten összehangolnák, ki mikor tart lakodalmat. Ezt persze viccnek szántam, de tényleg gyakran az a helyzet, hogy egy hétvégére többen is jelentkeznek, ritkán üresek szombatonként termeink. Ezért aztán az óvatosabbja már a nyárra lefoglalt magának egy hétvégét…

- Csak kitartson addig a szerelem… Nem látok új arcokat a Ház munkatársai között, ez a jó együttműködésre utal, bár a számos „nyújtott” műszak nem lehet ideális fiatal emberek számára.
- Bevallom, magam is csodálkozom, pedig a munkatársak többségének általában csak két hétvégéje szabad havonta. Ami a túlórát illeti, 200 fizetett extra órát teljesíthet egy-egy munkatárs egy adott évben. A kétszázon szeptemberre szinte mindenki túl van, és csak szabadságban adhatom ki a plusz időket. De kérdezem mikor? Gyakran háromműszaknyi nyitva tartás is van, ahhoz pedig személyzet is kell. De szeretik, amit csinálnak, másképpen ez nem is menne. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, hogy még a nem szolgálatban lévők is itt voltak a szilveszteri évbúcsúztatón…