Sziráki András:

Kriminális

Úgy tűnik, a gőzös fejű politikusoknak az ellenfeleikkel kapcsolatos fogcsikorgatva megálmodott vágyai akár még valóra is válhatnak.
Bár szerencsére nem mindegyik! Lapzártánkkor az Országgyűlésben
elhangzott „Lógni fogsz!” továbbra sem aktuális, ám a „Majd integess nekem a rács mögül!” már nem teljesen eszement fantáziaszülemény.
Holott…
Előre kell bocsátani, hogy politikusokról beszélünk. A politika és bűnözés közé pedig – minden kocsmai viccelődés ellenére – jó széles distinkciót kell tenni. A bűncselekmény elkövetőjét meg kell büntetni azért, mert amit tett, az büntetőtörvénybe ütközik. Ugyanakkor furcsának tűnik – amint az a Budapest, Terézváros szocialista és szabaddemokrata frakciójának tagjai esetében történt –, hogy pusztán egy önkormányzati ügyben leadott szavazat miatt bárkiből gyanúsított lehessen. Azt gondolnánk, ehhez azért több kell. Ha valamennyi ilyen ingatlanügyet vakargatni kezdenénk, akkor rendőrből mindenképpen.
A történekről eszünkbe jut, hogy Törökbálinton is előfordult olyan eset, amikor egy képviselő-testületi szavazás előtt a polgármester rövid szemelvényt olvasott fel a Büntető Törvénykönyvből. Ez szintén ingatlanügyben, 2001. szeptember 7-én történt. A tényállás a hivatali visszaélés (225. §) volt:
„Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen,…hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ma is emlékszünk a meglehetősen szárazon kopogó első néhány szóra, azután a
polgármester hangját elnyomta a moraj, a fütty. Javarészt az érintett telektulajdonosok voltak jelen a településszerkezeti tervnek e sorsdöntő végszavazásánál.

Tudott volt, hogy nem ingatlan-spekulánsok (bár a háttérben megjelent ilyen mozgás is), hanem törökbálinti emberek, a víz bevezetésére áhítozó Anna-hegyiek, illetve olyanok, akik a kárpótlásból kapott földek belterületbe vonása révén az eredeti érték többszörösére emelésével ütötték meg a főnyereményt. A polgármester felolvasása a területek átminősítésében – közvetlenül vagy családtagok által – tulajdonosként érdekelt önkormányzati képviselőknek szólt. Jogilag nyilván nem állta meg a helyét, hiszen lehetetlen annak tényszerű bebizonyítása, hogy az új településszerkezeti terv ilyetén kidolgozása a jogtalan előnyszerzés miatt történt. Ez Turai István részéről inkább egy kétségbeesett morális gesztus volt. A politikai felelősségre igyekezett ráerősíteni.
Ez utóbbi azonban nálunk megszokott módon érvényesül. A polgármester rövidesen összebékült az átsorolókkal. A helyi tévé szerkesztő-műsorvezetőjét viszont elővették, mivel az ülésről készített mintegy 40 perces „filmet” vonakodott vágatlanul leadni, rámutatván az amatőr videózás és a tévézés különbségére, az ügy végül a távozásához vezetett. És persze számos ingatlanügyben sajnos ma is vannak homályos elemek. A virágzó ingatlan-bizniszek földjén sok minden megterem.
A képviselő szavazatának kriminalizálása – ennek ellenére ezt kell mondanunk – veszélyes. Nagyon degenerált időkben fordult csak elő, hogy egy képviseleti szerv tagjának rendőrnyomozók tették fel a kérdést:– Maga megszavazta a H/282-es határozatot, mit tud felhozni a mentségére? Önmagában a szavazással nem követhető el bűncselekmény.