Sződy Judit:

Kövéren sovány, soványan kövér

Táplálkozási és testképzavarok

Divat vagy komoly veszély? Sajnos úgy néz ki, az utóbbi. Ha távolról nézzük az önmagát csontsoványra fogyasztó vagy önhánytató embertársainkat, könnyen kiszaladhat a szánkon: „Micsoda hülyeség, miért nem hagyja abba? Hát nem látja, hogy rámegy az élete?” Éppen ez a baj: látja. De nem tudja abbahagyni. Egyedül nem...

Anorexia és bulimia

Az anorexiás soványsága ellenére kövérnek látja magát, és továbbra is fogyni szeretne. Nagyon keveset, vagy egyáltalán nem eszik, rendszeresen ellenőrzi testsúlyát, sokat sportol, és/vagy hashajtót szed, és/vagy hánytatja magát. Evés után erős lelkifurdalása van. Gondolkodása a fogyás körül forog. A legtöbb anorexiás 14-20 éves, de kezeltek már nyolc éves kislányt is. Felnőttkorban is előfordul.
A bulimiás beteg feltartóztathatatlan falásrohamokkal küzd, majd evés után hánytatja magát. Testsúlya lehet normál vagy alacsony. A legtöbb bulimiás 18 év feletti.

Fogyás - holtomiglan

Az anorexia nervosa a harmadik leggyakoribb krónikus betegség a fiatal lányok között. A betegség kezdete utáni tíz éven belül 6-10%-uk meghal. Vagy öngyilkos lesz, vagy a szervezete adja fel. Miután felemésztette a bőr alatti zsírrétegeket, az izmok is fogyni kezdenek. „Hiába jártam edzőterembe, futni és úszni, nem lettem izmosabb”- meséli Viki, aki 165 centije mellé 40 kilóra fogyott le három hónap alatt. Az igazi veszély abban rejlik, hogy nem csak a vázizmok, hanem a belső szervek izmai is elsorvadnak. A szívkamra falvastagsága csökken, a vérnyomás leesik, a bőr kiszárad, a körmök berepedeznek, a szájzug kisebesedik, kihullik a haj, serdülőknél leáll a növekedés, késik a nemi érés, vagy ha már beindult a mensrtuásciós ciklus, most leáll. „Együtt lehet élni az anorexiával, amíg az anorexia hagyja. Mert szép lassan átveszi az uralmat az elméd után a testeden is. Nem igaz, hogy az anorexia a tiéd! Te vagy az anorexiáé! Hiába mondják, hogy hagyd abba. Hiába tudod, hogy sokan belehalnak.”
A kutatók szerint biológiai, pszichés és szociális okok együttesen állnak a háttérben, mint a legtöbb betegség esetében. Nyilván, nem lesz mindenki anorexiás, akinek nehéz gyerekkora volt, és sok topmodellt látott a bulvárlapokban. Ha ez így lenne, csupa pálcikaember rohangálna az utcákon. Sok dolognak össze kell jönni. Ezek közül az egyik személyiségjegy a tökéletességre való törekvés. Hihetetlen fegyelem kell ahhoz, hogy valaki végigcsináljon egy napot pár falattal a gyomrában, kemény edzésekkel, kemény tanulással. Ha ez a fegyelmezettség azzal társul, hogy a kislány fél a nővé válástól, alacsony az önértékelése, nem veszik észre, úgy érzi, ő nem fontos, nem tud kitűnni, valódi elismerést szerezni, nagyon is kézenfekvő jutalom számára az élettől, hogy egy területen tökéletesen kézben tartja a dolgokat.

„A kajálásunkat könnyebb a kezünkben tartani, mint az életünket.” írja egy anorexiás.

A Nagy Zabálás

Aki bulímia nervosától szenved, életkorának megfelelőnél sokkal több ételt fal fel alkalmanként, majd azután kibírhatatlan lelkifurdalást érez, és ezért megpróbál megszabadulni minden falattól: hánytatja, vagy más módon tisztítja, „purgálja” magát. Ez történhet hashajtóval, vízhajtóval, de kíméletlen testedzéssel is. A betegséget 1979-ben írta le Gerald Russel. Ő még az anorexia egy változatának, melléktermékének gondolta, de azóta kiderült, hogy önálló betegség. A valóságban a helyzet elég bonyolult, van olyan anorexiás, aki bulímiás is, és van, aki úgy bulímiás, hogy nem hánytatja magát, csak fal és végkimerülésig tornázik, sőt, van, aki nem fal, csak purgál. Az orvosok élete sem egyszerű… 
A bulímiáról kevés pontos és megbízható adat áll rendelkezésre. Ennek legfőbb oka, hogy a betegek szégyellik, ezért titkolják életmódjukat, és – mivel testsúlyuk általában a normális érték körül mozog – sokszor a legközelebbi családtagoknak sem tűnik föl a probléma. Akár harminc éven át is élhet valaki falásrohamokkal és önhánytatással, úgy, hogy senki nem tud róla, pedig a betegnek szinte minden pillanatát meghatározza állapota.
A kutatók bizonytalanok abban, hogy hány bulímiás válik betegsége áldozatává. Egyesek szerint nem csak a falás-hánytatás „mellékhatásaként” beállt halált kellene ide sorolni, de a sikeres öngyilkosságokat is. Gyomorrepedés, nyelőcsőrepedés, káliumvesztés miatti szívhalál is okozhatja a bulímia végét, vagy lassabb változatban a gyomorsavtól tönkrement szöveteket birtokba vevő nyelőcsőrák. A halál persze ritka, de a hánytatás, és az ételtől (vagy a rettegett kilóktól) való megszabadulás számtalan területen rongálja a szervezetet. Az ajkak berepedezése, a fogínysorvadás, az alacsony vérnyomás, a nyelőcsőszűkület vagy fekély, a székrekedés, a hasmenés, az izomgörcsök, a szabálytalan havi vérzés vagy a kiszáradás sem ritka a betegeknél.

Van kiút?

Itt valami olyasmiről van szó, amitől egyedül nehéz szabadulni. „Ha leadok 5 kilót, boldog leszek és elégedett, s ettől újra zabálni fogok, mert „jól nézek ki, ehetek még egy kicsit... na, még egy kicsit..és aztán zabálok, mert már úgyis mindegy…majd ledugom az ujjam, és kijön…” És így tovább, évekig. De nem kell az életet szégyenben leélni. Sokat segíthetnek a sorstársak, az internetes fórumokon, de nagyon fontos kiszűrni a kártékony honlapokat (Pro-ana, pro-mia lapok) ahol a fórumozók további ötleteket adnak a purgáláshoz és a betegség elrejtéséhez. Ezen kívül léteznek önsegítő programok táplálkozási zavarban szenvedők számára. Egy ilyen „füzet” magyar nyelven is letölthető a www.bura.hu oldalról. Nagy segítséget jelenthet egy pszichológus-pszichiáter – dietetikus csapat, akik együttes munkával kisegíthetik a beteget az ördögi körből. Vannak gyógyszerek, melyek segítenek, bár a hánytatásos életmód nem garantálja, hogy a tabletta hatóanyagai fel is szívódjanak a szervezetben. A különböző egyéni, csoport vagy családterápiák is jó hatásfokkal működnek. De a végleges gyógyuláshoz a környezet megváltozása, megértése és segítsége elengedhetetlen.