Sziráki András:

Kinevezések

Nehéz időket élünk, recesszió van, a gazdaság zsugorodik, számos ágazat sorvad.
A törökbálinti polgármesteri hivatal viszont bővül. Ez az új jegyző iránti bizalom jele. Korábbi munkahelyéről, a gyáli polgármesteri hivatalból hozta magával az ott bevált állománytábláját, a képviselő-testület pedig elfogadta, hogy ezt Törökbálinton is alkalmazzuk. A mintegy tízfős létszámemelés célja a szakmai munka színvonalának javítása. Törökbálint hazai viszonylatban gazdag település, szerencsére nehezebb körülmények között is megteheti, hogy áldoz a hivatal munkájának igényességére. Új, képzett szakemberekkel gyorsabb lesz az ügymenet, jobban előkészítettek a döntések, koncepciózusabb az irányítás.
Ám egy dolog a szervezeti struktúra és más az élet, főleg ha az helyi, politikai. A státuszok betöltésénél a szakmaiság néhol gellert kapott. A legnagyobb meglepetést az oktatás referensi állásra kiírt pályázat eredménye okozta. Itt harmincnál többen jelentkeztek. A pályázattal formailag minden rendben zajlott.
Alaposság, körültekintés: a jelentkezőkből először egy szűkebb kört hallgattak meg a bírálók. Majd ezt követően a legjobbak újból elmondhatták elképzeléseiket.
Végül ki nyert?
Akinek politikai hátszele volt. Félreértés ne essék, Vokány Erikával önmagában nincs semmi gond. Akad azonban egy hibája: nem oktatási szakember. Nem kell kigúvadni a szemnek – mint az önkormányzati megrendelésre ugyancsak a Vokány-vállalkozás által készített utcatáblák elolvasásánál –, hogy észrevegyük: ez már egy kicsit sok. Túl ügyes.

Masszív politikai támogatás nélkül ezen a pályázaton nem rúgott volna labdába. Olyanokat előzött meg, akik ebben a nagy elhivatottságot igénylő, anyagilag nem túl hálás ágazatban keményen odatették magukat, Vokány Erikáét jóval meghaladó ismeretekkel, tapasztatokkal rendelkeznek, lényegesen jobban megérdemelték volna az állást. Ezzel szemben a pályázat nyertese a Fidesz-KDMP egyetlen olyan képviselőjelöltje, aki a tavaly januári időközi önkormányzati választáson nem került be a képviselő- testületbe. Mivel legyőzte ot az az Albert Gábor, aki nemsokára megbízott kutatóintézeti igazgató lehet, ha ehhez a város nagylelkűen alapít egy kutatóintézetet… Vagy itt van Géczy Krisztián esete, aki viszont jelenleg is a többségi frakcióhoz tartozó önkormányzati képviselő. A képviselő- testületi nagy tisztségosztásban beruházási tanácsnok lett. Majd nemrégiben már főállásúvá, – a Bálint Márton iskola státuszában – a tagiskola beruházásához rendelt „műszaki koordinátorrá” lépett elő. Adódik a kérdés: az egyik legfontosabb területen, a beruházások felügyeleténél, a komoly építkezések környékén, felelős szerepben nem tapasztalatokkal jobban felvértezett munkatársakat kellene alkalmazni? Szakembert? Valódit.
Sokba fog kerülni, ha ebből is politikai állást csinálnak! A szakapparátus átpolitizálása mindenestől nagy butaság. Gondoljuk el, hogyan lehet az apparátusban dolgozó helyi politikai tekintélyeket vezetni? Voltaképpen ki kinek a főnöke?
Nem beszélve arról, hogy a politikai alapon eldöntött pályázat karikatúrát csinál a pályázati rendszerből. Nagy hókuszpókusz után kijön egy olyan eredmény, amin a legtöbben csak mosolyognak, igaz, az érintettek inkább kínjukban, mert őket jól megalázták. És persze a szakmát is, amit képviselnek.
Mindezt a szakmaiság erősítése címén.