Tóth Emese:

Bizottsági jegyzetek

Rendhagyó jegyzet, amely nem a januári ülés határozatairól, hanem a bizottsági munka lényegéről, a műhelymunka légköréről szól.

Az önkormányzat képvelő-testülete fél évre előre meghatározza, hogy mikor, milyen feladatokat tárgyal meg, mely ügyekben hoz döntést. Ez persze nincs kőbe vésve, szűkülhet is, de a dolgok természeténél fogva inkább bővül. Az adott testületi ülésre a hivatal szakapparátusa elkészíti
a munkatervben az aktuális hónapra kitűzött feladatokat kidolgozott, konkrét előterjesztésekben, és ezeket megküldi az illetékes szakbizottságoknak megtárgyalásra (ma már nem papíron, hanem elektronikusan). Van egy-egy bizottsága az oktatás-kultúra-sport-, a szociális- és egészségügynek, városfejlesztésnek, a pénz- és gazdasági ügyeknek, és a jogi képviseletnek. Ezekben lehetőleg a szakiránynak megfelelő végzettséggel rendelkező képviselők ülnek, – na, ez nem mindig sikerül. Munkájukat külsős szakértők is segítik, akik valóban az adott terület ismerői (már ha a jelöltek kiválasztásánál a többségben lévők a pártérdekeken felül tudnak emelkedni).
A bizottságokban zajlik a testületi munka szakmai része, ez a viták igazi terepe. Az ülésen az előterjesztések hivatali szakreferensei is jelen vannak, a polgármester a törökbálinti gyakorlatban rendszeresen, a főállású alpolgármester általában, a polgármesteri referens mindig és indokolt esetben, főleg, ha ő maga az előterjesztő, ott van a jegyző is.
A jegyző a hivatal vezetője, a törvényesség őre, munkája nagyon meghatározó, hiszen a polgár ügyes-bajos ügyeinek intézése során a hivatal irodáival, azok munkatársaival szembesül. Az elmúlt nyolc év e tekintetben nem állított ki elfogadható bizonyítványt az önkormányzati hivatalról. Jó okunk van azt hinni, most megtapasztalhatjuk, mit jelent, ha egy felkészült, rutinos, és a rutinba nem belefáradt szakember ül a jegyzői székben. Mert Horti István az, ezt már négy hónap után is le merem írni. Hogy mi mindent kellett és kell még „gatyába ráznia”, arra most nem térnék ki, az egy külön cikket megérdemel.
És most a bizottsági légkörről. Mindenekelőtt egy megállapítás. A Keller László megbuktatására szövetkezett „tízek”, élükön Csuka Attila Fidesz elnökkel és háttérben a szellemi irányító Teng Hsziao-ping-ként* fungáló Turai István ex-polgármesterrel, sokkal kellemesebbek a hatalomban, mint ellenzékként Kellerrel szemben. Tegyük mindjárt kritikusan hozzá, Keller sem volt az a hallgatag xiani agyagkatona – hogy a kínai vonalnál maradjak – sokkal inkább a „Sturm und Drang” politika jellemezte, többször indokolatlanul keményfejűen. Tagadhatatlan, ennek egyik nyomós oka, hogy a „tizek” sem édesítették meg az életét! Ez a politikai felállás egy rossz hangulatú bizottsági légkört, egy meglehetősen bekorlátozott mozgásteret eredményezett, települési szinten el nem fogadható politikai játszmákkal, nehezen kikínlódott, kevés kézzel fogható eredménnyel. Be kellene látnia a jobb oldalnak, a ballib ellenzék nem ilyen! Ők érvelnek, vitatkoznak, na, ne essünk túlzásba, ez leginkább Gáldi Györgyre áll, akinek pénzügyi-, gazdasági felkészültsége, no meg a tisztessége elvitathatatlan. Nem erőből, a súlyuknál fogva nyomulnak – hat emberrel tizenegy, gyakran tizenhárommal szemben ez nehéz is lenne.

A jegyző számos dolgot aktualizált, korszerűsített az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatában (SzMSz). Többek között javasolta, hogy a névszerinti szavazásnál csak igennel és nemmel lehessen szavazni, tartózkodással ne, hiszen a névvel is vállalt szavazás - szándéka szerint - egy vegytiszta döntésről szól. A bizottság, Gáldival az élen elvetette ezt a módosítást, holott sok keserű tapasztalatból tudhatjuk, hogy az ugyancsak nemet jelentő tartózkodás sok értelmes kezdeményezést siklatott már ki. Nem keresnék feltétlenül politikai játéktér bővítő szándékot e mögött, pusztán csak nem tudok egyetérteni Gáldi Györggyel és a hozzá csatlakozott néhány „jobbossal”. Aki nem tud, vagy nem akar állást foglalni, ne nyomja meg egyik gombot se. Ez egy tiszta helyzet, mintha a képviselő ott se lenne, hiszen nincs véleménye.
Ugyancsak értetlenül állok szemben Gáldi képviselőnek azzal a törekvésével is, amit a Hosszúréti patak völgyébe létesítendő, privát kockázatra megvalósítandó sport- és szabadidős beruházás kapcsán tapasztaltam. A sportlétesítményre Törökbálint lakosságának égető szüksége lenne, és a vállalkozás közismerten nem tartozik a kockázatmentes beruházások közé (860 millió körüli projekt). Éppen e két ok miatt nehezen érthető, miért ragaszkodott a képviselő ahhoz, hogy a prognosztizáltnál magasabb, aligha elképzelhető vállalkozói nyereség 5%-a növelje az önkormányzatnak fizetendő földhasználati díjat, lévén a terület önkormányzati tulajdon.
A polgármester sokkal empatikusabbnak mutatta magát a 2009-es költségvetés első olvasatának tárgyalásánál, amikor Gáldi György a parlament döntéséhez hasonlóan óvatosabb bevételi értéket javasolt. Turai István elfogadta a konzervatívabb tervezést, miszerint 200 millióval kisebb bevételből induljanak ki, aminek természetesen a kiadási oldal szűkítése lesz a következménye.

Ha a jelen testület hatalomra jutásának dicstelen és inkorrekt voltát egy pillanatra kiűzném az emlékeimből, és a rendre megismétlődő erőfölényű politizálási gyakorlatot feledni tudnám, a korrektség okán írhatnám: nyugodtabb a bizottsági légkör, felkészültebb a munka, és egyenletesebb az önkormányzati vezetés munkaelosztása. Csuka Attila lényegesebben kellemesebb önkormányzati elöljáró, mint amilyen ellenzéki vezér volt. Szemmel láthatólag megnyugodott, abbahagyta az ideges rágógumizást, szakmailag sokat fejlődött, érzékelhetően kedvvel dolgozik. Persze ehhez az is nagy segítséget ad, hogy az övéi között van ő is, ahogy a polgármester is.
Szép lassan valamennyi volt vagy jelenlegi fideszes képviselő testületi tisztséget kapott, vagy köztisztviselői állást a hivatalban. Teszik mindezt cinikus nyíltsággal. A meghirdetett köztisztviselői állásokra pályázók kiválasztásánál ugyanis több esetben nem szakmai, hanem politikai döntés született, feltehetően már a 2010-es választásokra figyelve.