-te:

A betörők órája

Nem tudom februárban miként lesz, januárban mindenesetre szerencséje volt azoknak, akik 17.30 után otthon tartózkodtak Törökbálint Újtelepen.
10-én ugyanis ebben az órában próbáltak behatolni az Ifjúság utca egyik családi házába. Szerencsére két arra sétáló kamasz fiú felkiabálta a környéket, mire a besurranók a hátsókerten át elmenekültek.

16-án ugyanebben az időpontban, az Árnyas utcában a betörőket a sötét házból hirtelen megjelenő háztulajdonos késztette menekülésre.
A pálma kétségtelenül január 20-áé volt, mert aznap, ugyanebben a korai esti órában egy egész sorozatra vállalkozott az a két vagy három betörő, aki esti műszakját ezúttal a Szérűskert utcában kezdte. Cseppet sem zavarta őket, hogy a helyi rendőrőrs két házzal odébb van (valószínűleg ők is pontosan tudták, ilyentájt már senki sincs ott), sőt, kocsijukat pimasz magabiztossággal szinte a rendőrség előtt várakoztatták. A kiszemelt házból a kihozott cuccal már kétszer is fordulhattak, a régi falióra már ott ketyegett a kinn várakozó kocsiban, mikor is a második vagy harmadik fordulónál a háziasszony útjukat állta. Az asszonyra mért ütés szerencsére lecsúszott, csak a vállát érte. A támadás utáni sokk elég idő volt arra, hogy kereket oldjanak. Mire az asszony utánuk rohant, már csak egy „nagyhangú”, sötét(?) kivilágítatlan autót látott elhajtani. A felocsúdó háziasszony tárcsázta a helyi rendőrőrsöt, senki. Odarohant, senkit sem talált. Végül egy szomszéd megmondta neki az általunk is közreadott, éjjel-nappal hívható rendőrségi számot.

Egy óra múlva meg is érkeznek a rendőrök Piliscsabáról (szintén a budaörsi központ illetékességi területe, ahogy Törökbálint éjszakai, ünnepi ügyeletét is ők látják el.).
A betörők pedig folytatják az esti műszakot. Szerencsét próbálnak a Kazinczy utca másik oldalán is, ezúttal az Őszbarack utcában, de ott is meglepik őket, ismét futniuk kell. Mindenesetre meglehetősen nagy ijedtséget hagynak a megtámadott házban maguk után.
Ugyanebben az időben, az Árnyas utcában az egyik helyi képviselő háza előtt parkoló kocsijáról töri le a rendszámtáblát, egy piros kisautóval közlekedő férfi, majd tovább hajt. Pechére ennek az esetnek szemtanúja is volt. Ezen a kora estén, Törökbálinton többen is további betörési kísérletekről számolnak be.
20 órakor egy valamikori polgárőr a szérűskerti hölgynek leszállít néhány személyes holmit, amit feltehetően a felesleges nyomoktól szabadulni akaró betörők dobtak el az Alsóerdősor utcában (kulcsok, bankkártya, egyebek…). A férfi ismerni vélte az említett autót. És vajon a rendőrség?
A szokásos éves rendőrségi beszámolók rendre javuló statisztikákról szólnak, miközben mi, törökbálintiak ismétlődő rendszerességgel ehhez hasonló élményeket élünk meg. A képviselő-testület feltehetően az idén is, mint az elmúlt évek során mindig, elfogadja a rendőrségi beszámolót, és minden marad a régiben. Ugyanilyen tehetetlenségről beszélhetünk a törökbálinti polgárőrség léte-nem léte terén is. A vidéket járó ember a legutolsó nyírségi kis faluban is olvassa a polgári öntudattal kihelyezett táblát, amely arról tudósít, ezt a települést a polgárőrség védi. A mi önkormányzati testületünk térfigyelő kamerákban gondolkodik, nem csekély anyagi erőfeszítéssel. De a korszerűbb technika mögött is ember áll, és valahogy nálunk éppen az emberi összefogásból van meglehetősen nagy deficit.