-te:

Kiskarácsony, nagykarácsony . . .

Aligha lehetne vitatni, hogy a gyermekprogramok a leglátogatottabbak az MMMH-ban. Különösen, ha a Kaláka együttes kopogtat a Feleki Kamill színházterem ajtaján a „Szabad-e bejönni ide Betlehemmel?” kérdéssel. Erre csak egy válasz adható: Szabaaaad!

Feltételezem, már hónapokkal előbb meghívhatta az ház rendezvényszervezője az 1969 óta töretlenül népszerű együttest, hiszen a honlapukon lévő rendezvénynaptárt látva, ebben az ádventi időszakban vannak olyan napok, amelyre több koncert is jut.
Zsúfolásig megtelt a Feleki Kamill színházterem, de még a Munkácsy Mihály utca felé néző meghosszabbítása is gyerekekkel. Aligha van ennél kedvesebb látvány, ahogy a színpad előtti szőnyegen egymás hegyén-hátán ülnek a nagyobbacskák, mocorognak, jönnek-mennek az apróbbak. Nem igazán lehet ez újdonság a Kaláka számára, hiszen fellépéseik jelentős részét gyerekeknek adják, velük éneklik, magam is őrzök néhány korongot tőlük. Az együttes műsorán a „Szabad-e bejönni ide Betlehemmel?” című album dalai szerepeltek.

Magyar, cseh, spanyol karácsonyi dalok, külföldi és magyar költők, többek között József Attila vagy Weöres Sándor verseinek feldolgozásai. Nagy tisztelet illeti a zenészeket azért, hogy a rengeteg előadás nem vette el az énekek természetes kedvességét.
A versszakok közötti részekben még mindig tudnak új átvezető dallamot improvizálni, a szövegek bájára még mindig rá tudnak csodálkozni, és még mindig meg tudnak lepődni, ha valamelyik kisgyerek véletlenül tudja az egyik különleges hangszer nevét.

A Szeleburdi Meseszínház karácsonyi játszóháza követte a koncertet, s addigra meg már annyira felizzott a hangulat, hogy a gyerkőcöket a jókedvvel mókázó színészek a színpadra felcsalva bevonhatták a játékba. Ez az együttes sem kisebb attrakció a maga műfajában, igazán kitett magáért a produkciók összeválogatásában ismét az MMMH gárdája. A színház terem előtti galérián meg karácsonyi portékákat lehetett vásárolni, korondi kerámiától a hímzett terítőkön át a nigériai faragott faszobrokig.