Gáldi György:

Tükörcserepek 2008 novemberéből

Szám- és költségvetés

Havas, jéghideg hajnal van kint kertben így november végén, pont alkalmas arra, hogy a szoba melegéből az ember számot vessen önmagával és az évvel. Nem, azt hiszem nem korai így ádvent előtt néhány nappal ezt már megtenni: meggyőződésem, hogy 2008. csak 257 napos volt, már szeptember 14-én lezárult, és ami azután következett az év során, az már szervesen 2009. nagyon nehéznek ígérkező évéhez tartozik.
S erről messze nem csak jómagam gondolkodok így. A világ a Lehman Brothers befektetési bankház összeomlásáig azt hitte, hogy érvényes a jelzálogpiaci válság körülményei között is az a mondás: „Túl nagy ahhoz, hogy megbukjon” (Too big to fail). S ennek a következményei beláthatatlanok. Az elmúlt 10 hét a modern világ gazdaságtörténetének új fejezete, amelyben a pénzügyi krízisből, a rendszer összeomlásának megakadályozását követően mára egy általános gazdasági világválság íródik.
S ebben a világban Törökbálint túl kicsi ahhoz, hogy függetleníteni tudja magát a környezetétől. Nem tudom homokba dugni (engedni) a fejem, nem tudom természetesnek gondolni, hogy miközben az országban szinte minden önkormányzat számot vet erejével és képességével, újra meghatározza azt, mi is a megteendő, megtehető ebben a drasztikusan megváltozott világban, mi itt, ezen a 29 négyzetkilométeren úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna.
Minden távolabb áll tőlem, mint a katasztrófa turizmus, kéjelgés a nehézségeken. De ha nem nézünk szembe a tényekkel, az valóban nagyon keménnyé teszi a földet érést. Kívánom, teljes szívemből és őszintén kívánom, hogy ne legyen igazam, de szinte lehetetlen vállalkozásnak gondolom azt, hogy Törökbálint ilyen viharos ellenszélben folytassa a „Nagy Ugrás” kísérletét, a település méretéhez és az elmúlt 20 év gyakorlatához képest mega-beruházások, messze több mint 10 milliárd forintos fejlesztési csomag maradéktalan megvalósítását. Ez még normál körülmények között, napsütésben és szélárnyékban is embert próbáló vállalkozás lenne, írom-mondom már közel 4 hónapja. De az adott körülmények között kifejezetten hazardírozás, amely sikertelensége, legjobb esetben félig sikeressége okán persze lehet majd haragudni a kormányra, a világra és mindenkire. De egyet nem lehet majd megtenni: számot nem vetni azzal: mit is tettünk, mit is nem tettünk mi azokban a hónapokban, amikor felelős pozícióban lévő vezetőként szinte mindenki a hét hét napján, a nap messze több mint 8 órájában azért dolgozott, hogy a válság körülményei között tartalékait felmérve és mozgósítva a legjobbat hozza ki a lehetőségekből.
Az élet villámgyorsan fogja bebizonyítani, hogy mi volt, mi lehetett volna a felelős magatartás ebben a helyzetben, valóban méregdrágává vált kölcsönökből lehet/kell/szabad-e a valóban elengedhetetlenek mellett a „jó lenne” kategóriába sorolható beruházásokat is végigerőltetni. Mindenesetre, ami a költségvetési koncepció vitája elfogadása kapcsán történt, az sokszor eszembe juttatja a bányagödör szélén baktató székely ló esetét. Amiről gazdája se tudja tán eldönteni, hogy bátor-e vagy csak rövidlátó.

2008. mérlege

Úgy látom, maradok már a számviteli kifejezéseknél alcímekként ezen az oldalon. De amiről írok, azok nem száraz számok, hanem a valóság velünk, körülöttünk. S a világ persze nem fekete vagy fehér, hanem színes. Ezzel együtt, ha körülnézek, körülnézünk, akkor szerintem nem a világos színek dominálnak

Világos árnyalatok:
1.) A legfontosabb, hosszútávra kiható pozitívum a Pannon GSM letelepedésével kapcsolatos feltételek megteremtése az Égett-völgyben és környezetében. S még ha csak 2009 márciusától érkezik is ide a szolgáltató, akkor is a település gazdasági lehetőségeit minőségileg megváltoztató ez a fejlődés.
2.) Sikeres pályázatok humán infrastruktúra fejlesztésre. Az új óvoda és a Zimándy nyert, a Főutca projekt jól áll. S ezekben a kérdésekben teljes az egység, a támogatás, még ha egyetlen kapavágás se történt még.
3.) Az új jegyző érkezésével remélhető, hogy minőségileg meg tud/fog változni a hivatali munka szervezettsége, tudatossága. Az első jelek kedvezőek.
4.) Az újonnan választott testület ciklusprogramjában sok közös érdek és érték megfogalmazódott, igaz, alapvetően ellentétes megítélések is vannak (pl. területbesorolásokról)

Sötét árnyak:
1.) Az új képviselő-testületi többség gyakorlatilag kizárólag, saját maga akarja megszabni a város teljes életének játékszabályait, céljait és az odavezető utat. Lényeges kérdésekben érdemi kompromisszum csak kivételes esetekben született, sokszor még a konzultáció látszatára se ügyelnek.
2.) Az ellenzéki oldal kommunikációja, munkájának szervezettsége messze nem kielégítő. Az új ingyenes, írott médium semmilyen teret nem biztosít a megjelenésünkre (a függetlenség látszatát se fenntartva), két évtizednyi hagyományt felrúgva semmilyen vezetői pozícióban nem lehet közü(n)k a város életéhez. Hiába a szakmai felkészültség és a komoly munka, ha ez a háttérben és szinte a köz számára észrevétlen marad. Ez személyes hibám és felelősségem is!
3.) A beruházások átláthatósága romlott, hatékonyságuk messze nem kielégítő, sajnos nagyon sokszor drágán, nem megfelelő minőségben készülnek el. S ezzel kapcsolatban az se gyógyír, hogy sok esetben gyorsabban sikerül a kisebb fejlesztéseket megvalósítani.
4.) A tudatosság helyett az esetlegesség nyilvánul meg a település stratégia célok vonatkozásában, nem mi, hanem a jelentkező beruházók mondják meg, milyen Törökbálintot akarunk 10-20-30 év múlva. Ez a sodródás a köz érdekével ellentétes.
5.) A kistérségi együttműködés fejlődése csigalassúságú és kényszeredett, sokszor érzi úgy az ember, hogy visszalépések is történnek.
6.) A Pannon GSM körüli területen kívül más, komolyabb beruházás nem történt, nem indult a városban (legfeljebb járda, játszótér és külterületi úthálózati fejlesztések), a valódi nagyobb beruházásokkal kapcsolatos előkészületek nem csak a külső hatósági egyeztetések elhúzódása, hanem saját szakmai hiányosságaink miatt is sokkal tovább tartanak, mint ez szükséges és természetes lenne (pl. oktatási intézmények)

Ennyit a mérlegről. Remélem az olvasó is úgy érzi, nem méregből, hanem az objektivitásra törekedve. 2008 után a 473 napos 2009-es év során is.