Ötvös János Attila:

OLVASOM

Olvasom, hogy a testületi többség 12:6 arányban megszavazta az 1,5 milliárdos hitelfelvételt. Kétségtelen, hogy a jövőben tervezett iparűzési-adóbevételek kellő fedezetet látszanak biztosítani, de kissé felemásan, ha a realitásokat is figyelembe vesszük. A Pannon GSM beruházását és költözését már semmilyen válság nem tudja befolyásolni, és ez az a biztos bevétel, amire számítani lehet. A Tópark kicsit bizonytalannak tűnik, mert a gazdasági recesszió elhúzódása megingathatja a befektetők szándékát és pénzügyi alapjait egyaránt. (Ne így legyen!) Ami a legbizonytalanabb, az a mai hazai helyzet. A hónapok óta tabuként kezelt nyugdíjas juttatások kormányzati kezelésmódja (év eleji emelés 5,6 helyett talán 3%, a 13. havi nyugdíj megsarcolása évekig) rossz érzést keltenek minden józanul gondolkodó emberben. Ezek szerint – a válságra hivatkozva - bármit, bárhonnan elvehet a kormány, és az önkormányzatokhoz befolyó iparűzési adó túlzottan zsíros falatnak tűnik. Nem csodálnám, ha ezt is megsarcolnák, mondjuk némi nyereségadóval, vagy nevezzük bárminek, de lehet még tovább csökkenteni az állami normatívákat is. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy két hónap múlva mi történik. Jó példa erre a plafontörvény, ami 2008-as szinten tartja jövőre is az állami kiadásokat, tehát az önkormányzatoknak juttatott összegeket is, miközben már riogatnak mindenféle írott és nézett médiában a januári gázáremelésről. Nincs eldöntve, de ha csak 1% lenne, akkor is plusz kiadás, amit majd gazdálkodjanak ki valahonnan az önkormányzatok, már amelyiknek van miből. Törökbálint ilyen szempontból szerencsés és irigylésre méltó helyzetben van, de ettől kell félni leginkább. Mármint az irigységtől. Ebben a helyzetben talán nem a legszerencsésebb döntés a „nagy ugrás”-ba belekezdeni.

Olvasom a Köztársaság-térre tervezett beruházást és a sebtében összehívott szomszédok (mini) lakossági fórumát, s csodálkozom a naivitásukon. Mit vártak egyáltalán? Ráadásul van közöttük szakember is, aki igazán ismerhetné az ilyen eljárások menetét. Valóban meglepő fordulat, hogy a nem túl régi változtatási tilalom után mégis megindul az építkezést megelőző eljárás, és mögötte a tilalmat elrendelő állhat. Ilyesmi is csak Magyarországon fordulhat elő.

Olvasom Tonesz Péter levelét, a mobil traffipax megvásárlásával kapcsolatban, és teljesen igazat adok neki: a helyi lakosok adóját meglehetősen bizarr dolog a megbüntetésükre fordítani. Van ugyan pár utca, ahol a lejtő és a jobbkéz-szabály kicsit gyorsabb tempóra csábíthatja az autósokat, de ez valóban nem jellemző és nem a legégetőbb probléma. A teljes közlekedési hálózat korrekt felmérése, forgalomszámlálás és elemzés kéne, bár lehet, hogy ez többe kerülne és macerásabb, mint egy pár perces döntéssel, egy traffipaxra adott pénzzel meg lehet szabadulni a közlekedési struktúra gondjainak felvállalásáról. Ez is egyfajta problémamegoldás. Csak nem éppen lakosságbarát.

Olvasom, hogy képviselő-testület „a választók tudta és egyetértése nélkül” díszpolgári kitüntetést adományozott Szász Jenőnek, testvérvárosunk (Székelyudvarhely) polgármesterének. Hát, ahogy olvasgatom a sajtóközleményeket és az internet-fórumon megjelent véleményeket, talán tényleg nem a legmegfelelőbb embert tüntették ki a képviselők, bár azt is be kell számítani, hogy az erdélyi helyzet a választási küzdelmek közepette kissé eldurvult. Lehetne talán találni az RMDSZ vezetőkről is hasonló vádakat, és nekem úgy tűnik, hogy a román nacionalisták jókat derülnek azon, (vagy tán be is segítenek) hogy a két magyar párt miként kritizálja és alázza egymást. Azt viszont el kell ismerni, íratlan szabályként, hogy díszpolgári kitüntetést - ha eddig még nem kapott – illik adni a testvérvárosok vezetőinek.

Olvasom - szerencsére még nem az újságban! – hogy Törökbálinton történeti és társadalomtudományi KUTATÓINTÉZET létesülne, ráadásul egy önkormányzati képviselő igazgatóságával. Nem akartam hinni a szememnek! Hiába, ha egyszer egy agilis társaság beindul, a határ a csillagos ég! Javasolhatok még további alapításokat, hogy Törökbálintot még nevezetesebbé lehessen tenni:
1./ A Fővárosi Állatkert bővítése miatt költöznie kell a Vidámparknak. Jól jönne ez a mi kis városunkban, főleg az elvarázsolt kastély, remek helyszín lenne testületi ülésekhez.
2./ Az Égett-völgyben fel kéne építeni PPP konstrukcióban egy csinos atomreaktort. Elláthatná az egész várost árammal, sőt még el is lehetne adni a feleslegből.
3./ El kéne elkezdeni fúrni az 5-ös METRÓT, minél előbb, mert talán még előbb kész lenne, mint a 4-es.
A viccet félretéve, alig hiszem, hogy Törökbálintról már csak egy kutatóintézet hiányzik, amikor az egerek már omladozóra rágták a Polgármesteri Hivatal falait. Ráadásul ez egy eléggé költséges dolog, mert a név ugyan nem kerül semmibe, de legalább kezdetben valami helyiség, az igazgatónak iroda, számítógép, asszisztens, aztán ha beindul, akkor jönnek a tudományos munkatársak, új épület, takarítónő, biztonsági őr és számos technikai beruházás. Eszembe jutott, hogy 17-18 éve két, törökbálinti intézménynek is felajánlottam - ingyen! - egy értékes, reprezentatív ásványgyűjteményt, csak a tárlókat kellett volna elkészíttetni, erre is akadt volna helyi, olcsó kivitelező. Nem kellett senkinek. Pedig látványnak se lett volna rossz. Esetleg továbbfejlesztve, akár kuriózum és nevezetesség is kinőtt volna belőle, persze nélkülem, mert én nem szívesen keverem össze foglalkozásomat a közélettel.
Tényleg kell ide egy kutatóintézet?