Kovács Zoltán:

Közlekedési bírság, önköltségi alapon

Talán sokak figyelmét elkerülte az a döntés, amely szerint a helyi önkormányzat 3.5 millió forinttal, egy mobil traffipax-készülék vásárlásával igyekszik „hatékonyabbá” tenni a budaörsi rendőrség munkáját. Sokak figyelmét elkerülte, de nem mindenkiét. Heveny internetes levelezés alakult ki a döntéssel kapcsolatban, amely eredményeképpen tiltakozó levél is született. A tiltakozó levél egyik megfogalmazójával, Tonesz Péterrel beszélgettem a levél megírásának indokairól és körülményeiről.

KZ: 34 éve, a gimnáziumi éveink óta ismerjük egymást, furcsa lenne most elkezdeni a magázódást. Hány közlekedési büntetőpontod van?
TP: Egy sincs. Igyekszem betartani a közlekedési szabályokat, többnyire sikerül is.
KZ: Szóval nem egy notórius gyorshajtóval ülök szemben, aki a hatósági sebességmérés puszta gondolatától is irtózik?
TP: Egyáltalán nem erről van szó. Adófizetőként és törvénytisztelő állampolgárként háborít fel ez a döntés. Úgy gondolom, hogy éppen elég adót fizetek az államnak ahhoz, hogy ezt a feladatot ellássa. Végzetes szereptévesztésnek tartom, hogy az önkormányzat beszáll a finanszírozásba. Lenne éppen elég valóban önkormányzati tennivaló, inkább arra kellene ezt a pénzt és energiát fordítani. A sebességmérést a rendőrség általában nem preventív céllal, a balesetveszélyes helyek közelében felállítva használja, és legtöbbször nem a valódi veszélyt okozó ámokfutók akadnak fenn az ellenőrzésen, hanem a „kis halak”, akik negyvennel beleszaladnak a kint felejtett 30-as tábla után 10 méterrel, a bokor mögé felállított sebességmérőbe.

„Az önkormányzat ne abba ruházzon be, hogy eszközöket teremtsen a polgárok megbüntetésére. A közlekedési táblák kihelyezését alapos szakmai meggondolások alapján tegyék meg. Manapság egyre szaporodnak a lusta ügyintézők, állásukat féltő bürokraták önigazolás céljából javasolt, majd valamilyen testület által elfogadott döntések alapján kihelyezett felesleges táblák. Ezt felhasználva aztán a rendőrség ész nélkül, könyörtelenül kasszíroz...” idézet Tonesz Péter önkormányzathoz írt leveléből.

KZ: Ismerős helyzet. Azt hiszem, hasonló esetekről mindenki sokat tudna mesélni. Akkor mi a megoldás?
TP: Gyökeres szemléletváltásra lenne szükség, először az önkormányzat részéről. Az embereket nevelni, megregulázni, ha kell megbüntetni akaró „basáskodás”, hatalmi arrogancia helyett szolgáltató, a valódi problémákat értő és azokat megoldani kész gondolkodásmódra lenne szükség. Azért írtam a levelet is, mert ezt szeretném elérni a szűkebb és tágabb környezetemben.
KZ: Kinek küldted el a levelet és milyen választ kaptál rá?
TP: Turai István polgármesternek és Gyarmati Mihálynak, a körzet képviselőjének. A polgármester válaszolt is rá, Gyarmati Mihály a füle botját sem mozgatta. Nem tudom, ő kit és milyen módon képvisel, ha erre sem veszi magának a fáradságot.

„Megértem felháborodásukat, de úgy gondolom, hogy az abban írottak elsősorban is azt igazolják vissza számomra, hogy még továbbra is szélesítenünk kell a tájékoztatást döntéseinkről, különösen azok hátteréről…” írta Turai István”
KZ: Mi állt a polgármester válaszában? Nyilván a közlekedésbiztonság mindenekelőtt való fontosságát igyekezett hangsúlyozni.
TP: Hát arról is szó esett a levélben, de legfontosabb érvként az Érdről érkező forgalom kordában tartását hozta fel. Ezt nem is értem. Ha sok autó jön Érd felől és kiraknak egy traffipaxot, attól nem jön kevesebb autó, legfeljebb lassabban. És kiütközik az a gondolkodásmód, amiről az előbb beszéltem: a problémákra nem valódi megoldást keresnek, hanem önigazoló látszatmegoldással, rossz beidegződésen alapuló hatalmi reflexszel reagálnak. Ugyanakkor csak meg kell nézni a balesetveszélyes (nem ritkán életveszélyes) módon kialakított kereszteződéseket, a gyalogátkelőhelyek hiányát, aminek megoldása valóban helyi feladat lenne. A válaszlevél inkább csak egyfajta mentegetőző önigazolásféle, nem ad valódi választ a feltett kérdéseimre!

„Miért említem ezt itt? Azért, mert az Érd irányából ma Törökbálintra érkező, és itt csak áthaladó forgalom meghaladta csúcsidőben az 1800 egységjármű/óra mértéket. (Figyelem: 2 másodpercenként egy autó!!!) Ezek több mint fele a mellékutcákon keresztül igyekszik a Bajcsy-Zs. utca, majd az M1-es felhajtó felé. Emellett rendszeresen nagy sebességgel érkeznek érdi irányból. A mobil traffipax vásárlásáról való döntés azért született, mert része annak az intézkedés sorozatnak, amellyel szeretnénk korlátozni az érdről (sic!) érkező átmenő forgalmat. Ezért telepítettünk például forgalom-lassító utcabútorozást a Meredek utcába, amit a Katona József utcában is folytatni fogunk. A traffipax tehát ezt a célt szolgálja. Nem a törökbálintiak vegzálására vettük, hanem arra, hogy látható jele legyen az előírások betartatására irányuló törekvésnek...” vélekedik Turai István.

KZ: Akkor úgy tűnik, ez az ügy ennyiben is maradt. Majd kapjuk a határozatokat, az alsó sarokban apró betűs záradékkal: „Ez a fénykép az Ön pénzéből, az Ön helyi adóforintjaiból vásárolt készülékkel készült. Ön nélkül ez nem sikerült volna, köszönjük hozzájárulását!”?
TP: Nem vagyok optimista, sem a hivatal szemléletmódját, sem a helyi rendőrőrs munkáját illetően. Ezzel kapcsolatban gyakran emlegetek egy velem megtörtént esetet, ami még nyáron történt. Este 11 órakor körül jöttem haza egy tárgyalás után és a Schöller-körforgalomból kikanyarodva megállítottak, igazoltattak. Civil autóval, egyenruhában ugyan, de köszönés nélkül. Majd közölte velem az igazoltató rendőr, hogy nem indexeltem kihajtva a körforgalomból és válasszak: helyszíni bírság vagy feljelentés. Ezen elhuzakodtunk egy darabig, majd kaptam egy 3000 Ft-os helyszíni bírságot. Búcsúzóul megkérdeztem, hogy a helyi őrshöz tartoznak-e (a lakcímkártyából láthatta, hogy én itt lakom): a válasz az volt, hogy „Igen, mi a helyiek vagyunk!”. Nem az összeg fáj, hanem az eljárás módja és stílusa. Szóval ilyen őrsre és ilyen önkormányzatra van nekünk szükségünk? Ezt válaszomban megírtam Turai Istvánnak is, erre a levelemre azonban már nem kaptam viszontválaszt.
KZ: Nem is csodálom. Figyelembe véve az este 11 órakor a körforgalomból való, indexelés nélkül való kihajtás társadalmi veszélyességét, még örülhetsz is: elég olcsón megúsztad...
TP: Hát persze, ma már én is inkább csak mosolygok az eseten, egészen addig, amíg ki nem megyek az utcára: az első utamba akadó kereszteződésnél megpróbálom megúszni a szemmagasságban elhelyezett utcatábla mögüli kihajtást, elmegyek a gyalogátkelőhely nélküli iskola mellett, aztán beállok a Schöller-körforgalomnál a budapesti kereszteződéseket megszégyenítő sorba. Mindez egy kilométeren belül. És még egy dolog: a polgármester válaszából úgy tűnik, igyekszik a kellemetlent a haszontalannal összekötni, és ezt a kérdést is átpolitizálni. A válaszában igyekszik a felelősséget áttolni a baloldalra, amit én meglehetősen álságos dolognak tartok. Horváth Miklós barátom ezt meg is írta neki, tudtommal neki sem válaszolt a polgármester.

„És, ha megenged még egy észrevételt: Önnek, mint a város első emberének egy döntés >>magyarázatában<< ezt a mondatot, szerintem, nem szabadna leírnia: >>Tisztelettel említeném meg, hogy az állandó traffipax-helyek kialakítására vonatkozó javaslat nem tőlem származott, azt emlékezetem szerint a baloldalról javasolták a költségvetésbe<<. Remélem, csak arra gondolt, hogy a teremben Öntől merre ültek; mert ha bármilyen pártvillongást visz bele a közbiztonság megszervezésébe, felügyeletébe, azzal az itt élő, közlekedő embereknek árt. Ezt ugye, mint polgármester, nem akarja?...”. idézet Horváth Miklós leveléből.
KZ: Ehhez valóban nincs mit hozzátenni, bár a mostani közállapotokat tekintve nem is túl meglepő. Egyébként autóval jöttél?
TP: Nem. És te?
KZ: Én sem. Barna sör?
TP: Rendben.