Ötvös János Attila

Olvasom

Olvasom, ezúttal a szomszéd város újságjában a közel egy hónapig tartó rendezvény programját, és kissé irigykedem, hogy mi Törökbálinton miért nem tudtunk - tudunk egy ilyen városi show-műsort összehozni. A „biatorbágyi napok”-ról van szó, mely augusztus 19-től szeptember 14-ig tart, változatos és nagyon szép szervezésben, bármelyik város, vagy akár a főváros is megirigyelhetné. Már csak azért is csodálkozom, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe, mert könyvtár, kórus, zenekar, művész, orvos, székely polgár és német nemzetiségi ötletek nálunk is bőséggel vannak, csak eddig senki sem szervezte össze folyamatos ünnepség gyanánt, kibővítve például a törökbálintiak világtalálkozója programmal. Pedig érdemes lenne, már csak az idegenforgalom miatt is. Ha nem is jövőre, de talán 2010-ben érdemes lenne valami hasonló, ország-világ hírű törökbálinti napokat szervezni, hogy ne csak negatív hírekben szerepeljünk az országos médiákban.

Olvasom a törökbálinti szórakozóhelyeket, ill. éttermeket, pizzériákat bemutató cikket, és hiányérzetem támad: nincs köztük a hajdani WOTAN, lehet, hogy már nem is működik? Viszont örömmel olvastam az ÖT BÁRÁNY-ról szóló sorokat, valaha, még fénykorában, kollégáimmal sokszor ettünk itt finom ebédeket, vacsorákat, a pesti árak feléért, kellemes hangulatban.

Igaz, akkoriban még nem volt divatban a pizza, és főleg nem a házhozszállítás, bár itt is szívesen becsomagolták a rántott vagy sült húsokat némi kenyérrel és savanyúval, ha így kértük, mert sietni kellett és nem volt időnk kényelmesen elüldögélni. Sajnos, az élet felgyorsult, és egyre kevesebb szándékot látok az olyan időpazarló tevékenységre, mint beülni egy étterembe, és ott kényelmesen, lassan, a gasztronómiai élvezeteket maximálisan kihasználva végigenni egy ebédet, vagy vacsorát. Lehet, hogy ebben az anyagiak is korlátokat szabnak, de kár, hogy így alakult. Biztosan kényelmesebb otthon, a TV/számítógép előtt egy szál gatyában ülve megvárni a pizza-futárt, mint átöltözni, elmenni.

Olvasom a Nyírfa-utcai járdaépítéssel kapcsolatos, némileg ellentmondó testületi híreket, és nem győzök csodálkozni, miért kell egy bizottság helyszíni szemléje ahhoz, hogy eldöntsék, kell-e egy utcához járda? A járda minden úthoz, utcához, közhöz hozzátartozik, hiszen a gyalogosok biztonságos közlekedésének egyik alapfeltétele! Hogy eddig nem volt, az nem érv, hanem egy sajnálatos mulasztás, amit minden vita és helyszíni szemle mellőzésével pótolni illik, mármint ha a testület tagjai is úgy gondolják.