Ficsór Bálint:

Egy nyelv, két ország
Rendhagyó úti beszámoló 4 napos erdélyi utazásunkró

   Augusztus első hetében a Jókai regényből ismert Torockóra igyekeztünk tizedmagammal. Doboz városa előtt egy zöldséget és gyümölcsöt felvásárló és értékesítő társulásnál 4 dinnyét vásároltunk, hogy majd odaát elfogyasztjuk. Ugye emlékeznek, hogy pár éve a búzaégetéssel elhíresült Karsai József a közelmúltban a dinnyeértékesítés kérdését próbálta megoldani. Látva ezt a zöldség-gyümölcs „piacot”, fellelkesedtünk, hogy itt Doboz környékén nemcsak patáliáznak, hanem rugalmasan próbálják megoldani a dinnyeválságot. Torockón jöttünk csak rá, hogy jól becsaptak minket, hiszen a 4 dinnyénkből az apadtság miatt 3 ehetetlen volt.
   Átérve a méhkeréki határon, úthasználati matricát kellett vásárolnunk ahhoz, hogy a változó minőségű, sok helyen tengelytörő utakon közlekedhessünk. Nem találok elfogadható magyarázatot arra, hogy a békési, cukorrépa termelésre is alkalmas talajjal azonos adottságú határmenti román területen miért olyan satnyák a növények. A közeli Nagyszalonta – ahol egy órát időztünk, részben pénzváltás, részben városnézés miatt – oázis volt az előbbi látványhoz képest. Keleti irányba tartva továbbra is elhanyagolt román falvakon haladtunk keresztül. Miután rátértünk a 75-ös útra és áthaladtunk az 1 400 méteres hágón az Aranyos völgyébe, Aranyosfő környékén egy fejlődő Románia mutatkozott be: új sífelvonók, szebbnél-szebb új üdülő épületek, panziók sorakoztak az út két oldalán. 10-15 évvel ezelőtt ezen a vidéken csak régi, szegényes települések voltak. Torockóhoz közeledve hasonlókat tapasztaltunk. Új vagy épülőfélben lévő üdülőépületek, 2 új kemping az út mellett, no meg a bővülő ortodox templom és az ahhoz tartozó egyházi épületek. A Gyopár kempingben foglaltunk szállást, amely a nagyenyedi Győrfi házaspár szívós munkájával létesült pár éve.
   Igazán szép a kemping „udvara”, Margit asszony kezemunkáját dicséri a sok szép virág és cserje. A gerendaház mellett kétágyas kis faházak várják a vendégeket félpanziós ellátással. Jó volt látni ezt az igyekezetet: nem sírnak, nem várják a csodát, hanem cselekszenek. Hidegen hagyja őket a bálványosfürdői riogatás, várják a vendégeket Magyarországról és más országokból is, beleértve a fejlődő belföldi turizmust is. Jellemző a torockóiak vállalkozó kedvére, hogy közel húsz helyen lehet szállást kapni.

    Dicsértem a szép és kényelmes kempinget, de emlékezetes lehet megszállni a szép régi házakban is. Ajánlom magyarországi honfitársaimnak erdélyi kirándulásuk állomásául ezt a szép, hajdanvolt bányavároskát.
   Borrévtől lepusztult utakon haladtunk Tordaszentlászlón át Kolozsvár felé. Ez a rettenetes rossz út a jelen, de itt már látszódnak az észak-erdélyi leendő autópálya hídoszlopai és a pálya földmunkálatai.
   A város előtt bevásárlóközpont, Tesco és más áruházak épültek és sajnos Ceausescu diktátor uralma idején hatalmas lakótelep is, ahova - megváltoztatandó a nemzeti összetétel arányát, románokat telepítettek. Kincses Kolozsvárról most csak annyit, hogy a Szent Mihály templom melletti Funár féle ásatások jórészt befejeződtek, de Fadrusz János Mátyás király lovas szobra hosszú ideje beállványozva vár jobb időkre. A városszéli ipartelepeknél a múltat a rozsdaette bezárt gyárak idézik, de a jövőt az új, modern, színes gyárépületek, raktárak jelzik. Talán az itteni ellenzék nem a riogatásban és a feketére festésben éli ki magát.
   Következő állomásunk Kolozsvártól északra fekvő Szék nevű község volt. Kétszer már jártam itt, ám most meglepetésként hatott az a pezsgés, amely községszerte érzékelhető a házak felújításában vagy újak építésében. Ahol megszálltunk, a Sóvirág Panzió is az utóbbi néhány évben létesült. Tulajdonosa a saját pénzét ügyesen kiegészítette pályázati pénzzel. A szobák igényes kivitelezésűek, modern fürdőszobákkal. Az árak is kedvezőek, hiszen a szállás reggelivel nem egészen 3 500 forintnyi lejbe került, a félpanzió 4 000.
   Miért is ajánlom ezt a községet is útbaejteni? Mert itt még él a színes népviselet. Vasárnap a református templomi istentiszteleten ennek igazi bemutatóját láttuk, kisgyermekektől az idős férfiakig és nőkig. Szerencsénk is volt, egy esküvőbe cseppentünk bele.
   A már említett pezsgést tapasztaltuk rövid nagyváradi megállásunkkor is. A régi, szép épületek frissen felújítva, a sétáló utcában pedig éppen folyik a sortatarozás.

   Trianon szétválasztotta az egy nyelvet beszélő magyarokat. Most, hogy Románia is az Európai Unió tagja, minden esély megvan arra, hogy gyógyuljon ez a seb a magyar nemzet testén.