Somogyi István
Független Platform Egyesület

Sok vagy kevés?

Mint annyi minden az is megítélés, egyéni vérmérséklet, ízlés kérdése, hogy az ember egy-egy témában mit tart soknak vagy mit keveselnek. Nem kívánva elmerülni a közhelyesség mocsarában rögtön bejelentem, városunk politikai viszonyait kívánom körüljárni. Nézőpontom olyan törökbálinti polgáré, aki elkötelezetten és tenni akarással telve, közösségi emberként tevékenykedik, kevésbé emelkedetten, a Független Platform Egyesület tagja vagyok.

Mai viszonyaink között majd mindenki, kivéve az abból élőket, azt mondja, mindent befed a politika, sok! Amennyiben ez az országos pártpolitikát, minden párt politikáját jelenti, igazuk lehet. Szerintem Törökbálinton a politika kevés! Arra a politikára gondolok, ami értékek mentén, társadalomszervező erőként, következetes viselkedéssel, felelősséggel cselekszi a közjót.
A magyar közjog a helyhatóságok esetében, választójogi eszközökkel biztosította a kiegyensúlyozott népképviselet lehetőségét a települések képviselő-testületeiben. Ennek eredményeként nálunk hárompólusú a testület, a polgármester és kilenc képviselő a FIDESZ-KDNP-ből, hat képviselő az MSZP-CIF-ből és két képviselő a Független Platform-ból. Ez se nem sok, se nem kevés, mert a törökbálinti választók így döntöttek!
Mi a dolguk a képviselőknek? Egyszerűsítve: biztosítani a város egészének működéséhez, fejlődéséhez szükséges politikai erőt, akaratot! Össze nem keverve a közigazgatás helyi feladataival. Ehhez pedig politizálni kell, az Európai Unió demokráciáinak szintjén, demokrataként, a „lehetőségek művészeiként”. Amit ezen a területen látni, az kevés. Feltételezhetném persze, hogy csak mi, választópolgárok nem látjuk, de az még nagyobb baj lenne. Ugyanis a nyilvánosság, a döntések előkészítésének ismerete demokratikus alapjog. Arról nem is beszélve, hogy a döntés előkészítésben több ponton, törvény biztosítja az arra alkalmas civil szervezetek részvételi jogát. Civil szervezetek is kellenek ehhez és itt a sok, nem biztos, hogy elég is. A mai betegeskedő társadalmunk talán egyetlen gyógyulási, kitörési pontja, az alulról történő újra, újjászerveződés. Mielőtt sok lenne az elméletből, nézzünk konkrét példákat a januárban felállt képviselő-testületi működésből.
A megalkotott és a többség által elfogadott vezetési, bizottsági struktúra kizárólagosan a FIDESZ-KDNP képviselőknek biztosított vezető pozíciót. A többiek bizottsági helyei a törvényből következnek. Ezen lehet szomorkodni vagy mérgelődni, de a tények makacs dolgok. Az, hogy ez a rendszer hosszabb távon eredményes-e, azt nyílván politikai szempontból vizsgálták meg a döntéshozók.
A vizitdíj törvényi eltörlését megelőző, díj átvállalás volt talán még a politikából eredeztethető kezdeményezés.
Az Integrált Városfejlesztési Stratégiából sajnos hiányoznak az Európai Városi Charta meghatározó elemei.
Mit tettek a többiek?
Az MSZP-CIF-es képviselők előterjesztéseikben, főként az üléseken elmondott módosító, kiegészítő indítványokban fogalmazták meg javaslataikat, leginkább szakmai jelleggel. Mivel a nagypolitikai kényszer Törökbálinton ma már nem érzékelhető, markáns, európai baloldali értékeknek megfelelő álláspontokat, javaslatokat vártunk volna. Ez politikailag kevés volt.
A Független Platformról, magunkról annyit, hogy a független, értékkonzervatív, lokálpatrióta és környezettudatos elkötelezettségből követhető módon minden alkalommal megfogalmaztuk indítványainkat, választási ígéreteink szerint, a részekért és az egészért.

Hova tegyük akkor a számos rendeletet, sok-sok határozatot? A képviselő testület- a számszerűsítés nem ennek az írásnak a feladata – rengeteg döntést hozott, hiszen ez a dolga. Ezek nagy része a kötelező feladatellátással függ össze. A folyamatokból, a bevezetőben megfogalmazott politikai viselkedés bizony nehezen hámozható ki. Még a sokak által vitatott és helytelenített terület átsorolások esetében sem látszik a viszonyítási alap, az a kályha, ahonnan biztonságos az indulás a táncba. Sokkal megnyugtatóbb és átláthatóbb lenne, ha ezekről a döntésekről, a nyilván meglévő okokról és a tervekről előre értesülnénk, azokat külső fórumokon is megvitathatnánk.
A fejlesztések esetében jó néven lehetne venni, ha a döntések azokon a politikai nyilatkozatokon, ígéreteken alapulnának, amelyeket a választóknak tettek. Abban is biztos vagyok, hogy a kertvárosi jelleg, a fenntartható fejlődés, a közösségi közlekedés, a közbiztonság növelése, az intézményi működés elért, magas színvonalának biztosítása és még sok fontos ígéret nem válik üres frázissá, ha a láthatóvá válik a szándék és tapasztalható a következetesség.
A város gazdasági adottságai kiválóak és a környező városok előttünk lévő, nem mindenben követendő példája óvatosságra int. Úgy kell felhasználni és fejleszteni a bevételi forrásokat, hogy azok a jövőt szolgálják. A pillanatnyi érdekből hozott döntés hosszabb távon biztos veszteséget eredményez. Az Integrált Városfejlesztési Stratégia, hiányosságai ellenére is lehet olyan viszonyítási alap, amelyre épülhetnek a fejlesztések.
Politikai akarat kérdése, hogy a továbbiakban milyen lesz a képviselő testületen belüli együttműködés. Lesz-e, ha lesz?! A Független Platform Egyesület képviselői rendelkeznek olyan politikai szándékkal és elképzelésekkel, amelyeket érdemes megvitatni. Mi fontosnak tartjuk a koncepcionális intézményfejlesztést, az elmaradottabb részterületek infrastrukturális fejlesztését, a hosszú távú eredményeket hozó területfejlesztést, az életminőség javítását, a közvetlen környezetünk élővizeinek revitalizációját, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Eltelt fél év az új testület mandátumából, időszerű összefoglalni a jövőre vonatkozó elvárásokat. Ismerjük a második félévre vonatkozó üléstervet és még, ha tudjuk is, hogy az élet átírja az elgondolásokat, az már látható, jó néhány elvi jellegű tárgyalási pont is szerepel a napirendeken. Ideje lenne meglátni, hogy kirajzolódnak az erővonalak nem a személyi összefüggések mentén, hanem a mindannyiunk érdekében végzett munkában.

A munka biztosan sok, bízzunk benne, hogy a munkás sem lesz kevés!