Plakátlány
A múlt hónapban arról lehetett olvasni, hogy az önkormányzati
képviseloknek a civil fórumosok a testületi
ülésen egy petíciót adtak át, amire az egyik többségi
képviselo olyan karakánul reagált, hogy a maga példányát
ott a helyszínen széttépte.
Ilyesmi eddig nem fordult
elo, amin utólag szinte csodálkozunk. Hasonló helyzetben
ugyanis idáig a papírlapot átvették, eltették, annak
ellenére, hogy mindig volt többség, amely nagyjából
szinte bármit megtehetett, de furcsa módon mindent
azért mégsem tett meg.
Például nem viselkedett reflexbol
úgy, mint egy bunkó. Nem tépte szét, amit olvasnivalóként
kezébe adtak, mint Floki a lábtörlöt.
A másik lenézése, nyomorult senkinek tekintése persze
kedves, oszinte emberi gesztus. Ezt önmagában felesleges
lenne felrónunk, ez egy világszemlélet.
Ám vannak
helyzetek, amikor ez az oszinteség szinte már sok.
A jelenlegi testületi többségben cinikus emberek szoktak
vihorászni, mármint hogy iskolai végzettség szempontjából
egy véletlenszeruen kiválasztott buszmegállóból
akármelyik reggel különb társaságot lehetne
összetoborozni és felerészben a párt plakátragasztói
döntenek milliárdos városfejlesztési ügyekben.
És hát
ebbol annyi tényleg beigazolódott, hogy a plakátragasztó
az, aki saját papírját ragasztja, az ellenségét viszont
tépi. De ezt mégse kéne mindenhol.
Éjjel, a sötét utcán
oké, de a képviselo-testületi ülés elvben mégiscsak
más. Más szint, észre kéne már venni.
– leon |
|