Garai György:

MESÉLEK...

- Jó napot! - Jó napot! - Maguk jöttek Törökbálintról? - Igen. - Pogácsát, bort hoztak? - Igen. - Mi meg aratópálinkát. - Az jó, akkor majd cserélünk. Keressük egymást!

Ezzel a rövid, de korántsem lényegtelen párbeszéddel kezdtük július 12-én, mikor testvérvárosunkban, Bükön leszálltunk a buszról. Beszélgetőpartnereim ketten bő nadrágban, nyakig begombolt ingben, kalapban a Művelődési Ház előtt vártak minket és a többi vendéget, aki az aratófesztiválra érkezett.
Bent a kedves és ráadásul csinos Benkőné Julika, a művház igazgatója fogadott minket. Üdvözlő szavai mellé volt rengeteg finomabbnál finomabb házi sütemény, no és kedvcsináló itóka is.

A szálláshelyek elfoglalása és szentmise után hintók, lovas kocsik és a Dottó nevű kisvonat vitte az aratóbandákat és csatolt kíséretüket a Bükfürdőn lévő búzatáblához. Útközben Mester Sanyi szakszofon muzsikájára dalolva vigadtunk. Szalczinger Józsi lopóból kínálta borral /mi mással?/ a szép számmal nézelődő helybélieket és turistákat. Mi sem maradtunk étlen, szomjan, három helyen is a helybéli vendéglősök finom sörkiflivel, pálinkával kínálták a felvonulókat. Még egy velünk szembe jövő lakodalmas menetet is megénekeltünk. Mármint, hogy „ Lakodalom van a mi uccánkban…”
Szóval igen jó hangulatban érkeztünk a búzatáblára, ahol minden csapatot kijelölt parcella várt.

Hagyományőrzés, régi arató szokások ápolása a célja az immár tizenötödik alkalommal megrendezett fesztiválnak. A mi bandánk Békefi Jani, Fábián Laci, Gyurasits Tomi, Keller Laci, Krausz Lajos, Marton Gyula a kaszások, Békefi Rózsi, Ecseri Erzsi, Faludi Teri, Garai Kati, Krausz Kati, Mitrocsák Erzsi a marokszedők, akik tényleg arattak.
Hát lehet, hogy egy apósom féle igazi parasztember igencsak csóválta volna a fejét a látottaktól, de szó ne érje a ház elejét, a jó szándék megvolt. Na, és a talán kissé pejoratívnak hangzó csatolt kísérők, mi sem tétlenkedtünk, hordtuk körbe a pogácsát, a szendvicset, a bort. Minden nézelődő, a Németországból rendszeresen visszatérő üdülők is meg voltak elégedve. Elhozták és mutogatták a tavalyi fotókat.
Bőgatyás cimborámmal is megtaláltuk egymást, bort cseréltünk pálinkára és viszont. Ismétlés a tudás anyja, de azért sikerült józannak maradni. Jó beszélgetés, barátkozás, a tavaly óta nem látott ismerősök üdvözlése zárta ezt a programrészt. Az esti aratóbál zenéje nekem kicsit megviselte a lábaimat, de, sőt hú-de jól éreztük magunkat.

A másnapi dagonyázás Bükfürdő csodás gyógyvizében aztán helyre pofozott bennünket. Mindkét napon velünk voltak, de idén már külön bandában vágták a rendet Nagytétényi Polgári Körös barátaink is, Sági Pista vezetésével.

Hazafelé a buszon kicsit pilledtebbek voltunk, mint odamenet. Arra azért maradt energiánk, hogy megköszönjük Haraszti Bogyinak, aki már hatodszorra szervezte a bálintiak kirándulását, ezt a kellemes, jókedvű, élményekben gazdag két napot.