Fonó helyett

Régen a többgenerációs családokban anyáról lányára, nénéről húgra szállt a nők tudománya, receptek a savanyúsághoz, a kenyérhez, a legényfogáshoz, a szövéshez, varráshoz, gyerekgondozáshoz.  Egységes gondolkodás, hiedelemvilág, értékrendszer alapján.

Ma már ettől nagyon távol vagyunk. Hol van az egységes értékrend, hiedelemvilág? A legtöbb fiatal nő, ha meg is tanult valamit édesanyjától, olyan sokféle nevelési elmélettel, divattal találkozik, hogy nagy eséllyel éppen az ellenkezőjét szeretné megvalósítani, mint annakidején a szülei. A könyvesboltok polcai roskadoznak a tanácsadó könyvektől.
Ugyanabban a boltban megtaláljuk azt, amelyik a gyerek születésétől kezdve óraműpontos napirendet, külön gyerekszobát, cumit javasol, és azt, amely mindezt károsnak tartja, és azt javasolja, hogy a szülők alkalmazkodjanak a baba igényeihez, aludjanak vele egy ágyban, ha jólesik nekik, és cumi helyett kínálja a mama bármikor a mellével. És, ha még csak a könyvek tanácsai térnének el homlokegyenest egymástól! Sajnos nem ritka, hogy a kórházi csecsemős-nővér, a gyerekgyógyász és a védőnő is mást tanácsol a szülőknek, akik végül már abban sem hisznek, amit az ösztönük diktál.
A legtöbb család ebben a helyzetben magára marad. A szerencsésebbek a szülők és a barátok fizikai közelségére számíthatnak, de manapság nagyon sok a magányos család: éppen a baba miatt költöznek sokan zöldövezetbe, távol a régi ismerősöktől, rokonoktól. A kismama naphosszat otthon
próbálja teljesíteni az ideális anya feladatait, míg apa estig dolgozik, aztán megpróbálja az ideális apát hozni, aki hulla fáradtan is pelenkáz, fürdet és játszik a kicsivel. Vagy éppen erre sincs már ideje, energiája vagy kedve, hanem leroskad a tévé elé. És ez az egész valahogy nincs rendben.  Mind a ketten érzik. Senkinek nem jut eszébe, hogy egyetlen kultúrában sem volt soha egy magányos nő feladata a háztartás ellátása, a gyerek gondozása, nevelése. Mindenhol megoszlott a munka és a felelősség a nagycsalád vagy a nőtársak között, míg a férfiaknak is megvolt a pontos feladatrendszerük, felelősségük és kiváltságaik. Nem vált szét a gyereknevelés és a munka, olyan megoldásokat találtak, amikor a gyerek mellett el tudták látni a szülők egyéb feladataikat is.

De nem úgy, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyták a gyerek igényeit.
Az ősi társadalmak többségében a babát az anya kezdettől a testén hordja. Néha átveszi más, de soha nem hagyják egyedül. Ez veszélyes lenne természetes körülmények között. Az is veszélyes lenne, ha az anya nem tudna dolgozni, nem tudná ellátni önmagát és családját, vagy éppen nem tudna menekülni, míg a kicsi önálló nem lesz.

A baba hordozása ezt a kérdést is megoldotta év tízezredeken át. Egy mai anyuka sokszor érzi úgy, hogy képtelen bármi másra figyelni, mint a gyerekére, semmire nincs ideje, annyit kell foglalkoznia a kicsivel, aki ahogy leteszik, sírva fakad, vagy legföljebb egy fél órán át foglalja el magát egyedül. A család ezer féle trükköt bevet, drága babaszórakoztató játékokkal veszik körül a csemetét, mégsem javul sokat a helyzet. Az utóbbi évtizedekben kezd újra elterjedni a kisbabák hordozása, ami megoldja ezt a problémát. A kényelmetlen, csak rövid hordásra alkalmas kenguruk helyett elterjedtek az ősi hordozóeszközök, a kendők, babazsákok, és sokan nem csak utazáshoz, de a mindennapokban is, munka közben, főzés, takarítás, kertészkedés vagy éppen a nagyobb testvérrel való játék alatt is kendőbe dugják a kicsit, aki érezve a mama melegét, mozgását, illatát, szívdobogását, többnyire nyugodtan szemlélődik vagy alszik.
Ezeket a praktikákat édesanyánktól nem tanulhatjuk meg. Csak egymástól, kortársainktól. Az internetnek hála, egyre több ilyen baráti társaság alakul, akik a világhálón beszélik meg a testközelben nevelés kérdéseit, és tanácsokat adnak egymásnak. De az igazi az, ha valóban találkozunk. Ezért született meg a Babával az erszényben találkozók ötlete, ahol megtanuljuk és gyakoroljuk a hordozókendő használatát, beszélgetünk, megosztjuk tapasztalatainkat, és dolgozunk, megtapasztalva, hogy a baba mellett is képesek vagyunk a saját örömünkre alkotni. Aki eltöltötte velünk ezt a hat órát, sok tapasztalattal, baráttal és saját alkotással – legyen az ékszer, batikolt ruha, nemezállatka, vagy festett üveg – tér haza, és lehet, hogy egy kicsit másképp látja a babás világot.
(A találkozókról bővebben a www.szody.hu honlapon olvashat.)

Sződy Judit