Tóth Emese:

Nagyon kilóg a lóláb…

Minden évben szembesülünk azzal a helyzettel, hogy Bálinton egyre több a civil szervezet, és az önkormányzat támogatásukra évek óta változatlanul 28 milliót tud kiosztani, s még ebből is kb. másfél milliót tartalékol a váratlan események támogatására. Előrelépés viszont az a hárommilliós pótkeret, amit az önkormányzat plusz támogatási lehetőségként biztosít a terembérletet fizetni kénytelen egyesületek számára. Az önkormányzat által megkövetelt elszámolási fegyelmet is csak üdvözölni lehet, mely szerint nem csak az önkormányzati támogatással, hanem a pályázatban megkövetelt 40%-nyi önrésszel is el kell ezentúl számolni. Ez az önrész a karitatív vagy egyéb hátrányos helyzetű szervezeteknél csak 20%.
44 civil szervezet adott be pályázatot a 2008-as évre, ezekből mindössze 19 volt hibátlan, néhány szervezet, köztük a zeneiskola és a Kerekdomb Környezetvédő Egyesület egyszerűen elfelejtett pályázni.
A relatíve kevés pénz elosztása mindig nehéz, különösen akkor, ha a döntési helyzetben lévők ezt politikai és közéleti helyzetük további megszilárdítására is használják. Nyilván nem lehet mindenki kedvére tenni, de azért néhány – mondhatni majdnem objektív - alapelvet lehetne a pénzek elosztásánál figyelembe venni. Mire gondolok: mióta működik a szervezet, mit tudott felmutatni, mi működésének a közösségi hozadéka, hány tagja van, mit akar a jövőben megvalósítani, és így tovább, ezek meglehetősen jól összehasonlítható szempontok. Sok olyan pályázó van, aki egyesületként határozza meg magát, ami nyilván működési költséggel, adminisztrációval jár, és a kért önkormányzati támogatást szinte csak önnön működtetésére fordítja.
Megnéztem néhány pályázatot, hogy tényekkel is szolgálhassak morális kifogásaimon kívül.
Mire gondolok az utóbbinál? Nem először teszem szóvá, nem etikus a Zimándyval kapcsolatos döntéseket olyan közegben meghozni, ahol az Oktatási Bizottság elnöke az iskola igazgatója, és egyik tanára pedig alpolgármester. Ez a lobbizásnak már egy etikátlan mértéke, ez egyszerűen befolyásolás. Elhiszem, hogy nemes célokkal jött létre a Zimándy Alapítvány is, például annak tartom a hátrányos helyzetű diákok támogatását, de ilyen a nyári táborokra adott pénz is, mégis azt gondolom, iskolai rendezvények és a mazsorettek támogatását, egyéb működési költségeket biztosan ki lehetne gazdálkodni az intézmény meglehetősen nagyvonalú költségvetéséből. Az igazgató asszony ilyenkor elfeledkezni látszik arról, hogy képviselői minőségében elsősorban Törökbálint egészét képviseli. 740 ezer Ft-ot szavaztak meg maguknak, és ebből a hátrányos helyzetű gyerekekre mindössze 50 ezret szánnak. (Itt jegyzem meg, bár nem ide tartozik, de ez is jellemző példa arra, hogy a „győztes mindent beseper”, a Bálint Márton iskola iskolaszékébe is csak a saját soraikból találtak jelöltet Hajdu Ferenc alpolgármester személyében, holott két másik tanár is ül a testületben.)

De vissza a civil szervezetekhez, vegyük például az Erdélyi Magyarok Egyesületét. Néhány éve jöttek létre, nem hiszem, hogy egyetlen Törökbálinton dolgozó, tényleg meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben lévő erdélyi vendégmunkás is lenne a tagjaik között, azok ugyanis pihenőnap nélkül napi 12-14 órát dolgoznak, emezek meg ünnepelnek, vendégeket fogadnak, és székely kaput állítanak. Ezt a kaput – amit persze szintén önkormányzati pénzből építettünk- most újabb pénzekből karban kell tartani. Kétségtelen, hogy részt vesznek egy erdélyi közösségi ház létesítésében, támogatnak egy csángó gyermekalapítványt, de azt kissé aránytévesztésnek érzem, hogy első felbuzdulásukban kétmillió Ft körül kértek támogatást, majd ez módosult 1.23 millióra, amikor rádöbbentették őket, hogy az igényelt összeghez az ő 40%-os önrészüket is hozzá kellene tenni. A testület így is 830 ezret szavazott meg nekik. Ez az összeg a több mint 20 éve a település szépítésén fáradozó Falu – most már Városszépítő Egyesületnek megítélt 1 millióval összevetve egyszerűen arcpirító döntés. Annak az egyesületnek, amelynek tagszáma jelentős, hatása meg munkájukon túlmutató. Ebben az évben egy Szent Antal szobor rekonstrukcióra vállalkoztak, és a testvérvárosi kapcsolatokat szimbolizáló oszlopot kívánnak állítani. Ők nem csak pénzt kérnek, de jelentős saját munkát is tesznek hozzá. Jelen cikk írója többször kritikusan írt némely vitatható ízléssel létrehozott munkájukról, de nem téveszti szem elől ennek az egyesületnek a településért évtizedek óta végzett kiemelkedő teljesítményét, ami vitathatatlan.
És akkor még egy példa. A Törökbálint és Vidéke Horgász Egyesület, akik a megítélt 470 ezer Ft-ból akár élő halat is vehetnének a Corában, és akkor nem kellene önkormányzati támogatást kérni gépkocsi használatra. Félre a tréfát, nem akarom őket bántani, hiszen 553 fős tagságuk van, felteszem ez nem mind bálinti. Pályázatukat olvasva a legszomorúbb, amikor azt írják: „Mivel saját horgászvizünk nincs…”. Valóban, hatalmas hiba volt annak idején nem megszerezni a Törökbálinti tavat a Sasad tsz-től. Akkor most lenne tavunk, és nem egy kisváros keletkezne mellette TóPark néven. Nem kellene az egyesületnek azon munkálkodnia, hogy a Dulácska-majorban egy mesterséges tavat hozzanak létre. Kívánom, sikerüljön a tervük, de nem igazán hiszek benne. Mindenesetre addig is irtják a parlagfüvet a színhelyen. De azt nagyon nem veszem jó néven, hogy pályázatukban vendéglátásra, gépkocsi használatra, etetőanyagra (!) kérnek pénzt, a képviselő-testülettől meg azt, hogy kapnak.

Tóth Emese