Tóth Emese:

Testületi jegyzetek

Előző számunkból már megtudhatták, hogy az öt bizottsági elnök kivétel nélkül a testületi „oszlatókból” került ki, az alelnökökből négy az MSzP-CiF formáció képviselői, az ötödik a Független Platform Egyesület adja. Három bizottsági tag van bizottságonként, kettő a Fidesz-Szent Flórián-, és egy az MSzP-CiF választási koalícióból, s ez elfogadható leképzése a szavazati arányoknak. Ez nem mondható el a külsős szakértőkről, melyekből négy van bizottságonként, azaz összesen 20 ember. Ebből kettő az ellenzékhez köthető (Ficsór Bálint, és dr. Blázsik Rajmund), de őket is Turai polgármester kérte fel, és jelölésüket nem az MSzP-CiF választási koalíciója javasolta. A választási arányokat tekintve legalább 5 külsős tagnak kellene lennie az MSzP-CiF részéről, ez tehát pillanatnyilag nincs így.

Turai István a tőle megszokott összeszedettséggel és felkészültséggel irányítja a bizottsági munkát, bár azt formálisan a bizottsági elnökök vezetik. Az OKSB és a VFKB-nál ez nem szembetűnő, Palkóné Szabó Gabriella és Gyarmati Mihály bizottsági elnökök régi, bejáratott motorosok. A polgármester balján ül a kelleri időkben látványosan mellőzött polgármesteri referens, Molnár Tibor, ismét a régi szerepkörében, vagyis egyfajta árnyékjegyzői funkciót tölt be. Felkészült, a lojalitásig udvarias, keresetten választékos modorú, kitűnően dolgozik a polgármester keze alá, ha már erre a jegyző nem képes. Turai polgármester minden lényegesebb előterjesztéshez bőséges magyarázatot fűz. Hozzászólásait nem érzem érdemlegesen rövidebbnek, mint korábban Keller Lászlóét, most mégis elmarad a hosszú felvezetésekre való éles hangú megjegyzés Csuka Attilától. Egyáltalán, Csuka Attila főállású alpolgármester új hivatalában szerényen visszafogott, még az állandó rágógumi rágást is abbahagyta, kevésszer szól hozzá, azt is higgadtan és röviden teszi, néha majdnem derűsnek látszik. Ha a kisebbségben lévő ellenzék próbálkozik az előterjesztéshez képest másfajta javaslattal (ezt eddig többnyire csak Gáldi György tette, érhetően, hiszen a költségvetés most a legfajsúlyosabb téma!), akkor Turai polgármester ellenérdekeltség esetén a régi, bevált technikájához folyamodik, azaz még egyszer, nyomatékosan összefoglalja a saját álláspontját, és rögtön sejteni, ez lesz egyben a bizottság többségi döntése is.

Alapjában véve a bizottsági légkör, ha nem is oldott, de tárgyszerű. Azt hiszem, senki sem hiányolja Csuka Attila sokszor bántó, és hosszadalmas megjegyzéseit a korábbi polgármester majd minden hozzászólásával kapcsolatban. Turai polgármesterről sem mondható el, hogy szúrós tekintettel méregetné politikai ellenfeleit, némi méltóságteljes kimértség azért megjelenik nála is a testbeszédben. Most remekül megy az egy húron pendülés! Egy példával illusztrálnám az új helyzetre jellemző fordulatot. Keller polgármester minden kísérlete, amely arra irányult, hogy a helyi szolgáltatásokba a Kistérségi Többcélú Társaságot bevonja, akik egy központosított szolgáltatás lényegesen olcsóbb megoldását adhatnák (pl. szociális étkeztetés, családsegítő szolgálat vagy éppen az orvosi ügyelet területén) az önkormányzat által finanszírozottnál, – nos ez korábban a fideszes többség nem szavazatával rendre meghiúsult. Sőt, ellenállásukban odáig elmentek, hogy a Családsegítő Szolgálat megpályáztatásánál inkább a versenyből kizárt pályázatot hozták ki győztesnek, csak ne kelljen a közbeszerzési bizottság által győztesnek kihirdetett Kistérségi Többcélú Társaságot a nyertesnek kihirdetni.

Eredmény? A vesztes ajánlattevő a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, s az Törökbálint Város Önkormányzatát a jogsértő magatartás miatt 1.15 millió Ft bírsággal sújtotta. A testület meghatározó része a várható büntetés tudatában hozta meg a jogsértő döntést, hiszen jogellenes állásfoglalásukra az ott lévő közbeszerzési tanácsadó, és a jegyző is felhívta a figyelmét. Hát akkor most ki is fizeti a révészt?
A lapzárta után lezajlott testületi ülésen ezt is megtudtuk, kedves Olvasóink! Ismét önök, mi mindannyian, mint már annyiszor.

De ezzel még nincs vége. Fürész János sürgősségi indítványt terjesztett be a témával kapcsolatban, amelyben olyan döntést kér a testülettől, hogy az önkormányzatra kirótt büntetést, a törvénysértést tudatosan elkövető képviselők térítsék meg a képviselői tiszteletdíjuk terhére.
Turai polgármester póker arccal szavazásra tette fel az előterjesztést, és most tanulj jogszerű magatartást Törökbálint! – a törvénytelenséget elkövető képviselők ugyanazzal a kézzel megszavazták maguknak a büntetés alóli felmentést is. Az ügyben való érintettség kérdése sem az ülést levezető polgármester, sem a törvényességet képviselő aljegyző számára nem merült fel.

A választások utáni első testületi ülés sok újdonsággal és tanulsággal szolgál egy rendszeresen jelenlévő tudósító számára. Az vitán felül áll, hogy Turai István nem töltötte tétlenül azt a majd 16 hónapot, amelyet kénytelen volt nem a város, az ő idejében falu - első embereként megélni. Már az alakuló ülésre bevetett, előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak most a februári testületi ülés eseményei is. Ez a mostani 36 oldalas volt – azért lássuk be, régi-új polgármesterünk még nagyobb sebességre kapcsolt, pedig korábban sem a „munkakerüléséért” szerettük, - benne az egyes előterjesztések tárgyalásának részletesen leírt menete, a szakbizottságokon hozott határozatokkal, és az elfogadásra kínált döntések szövegével. Felismerhető a polgármester informatikusi vénája a flow chart (folyamatábra) szövegesített változatának megteremtésével. Én nagyon jól tudtam használni, bár nyilván nem ezért ölt bele polgármesterünk ennyi munkát. Nem akarta a véletlenre bízni csapata tapasztalatlanabb tagjainak szereplését, látni kotorászásukat az éppen felolvasni kívánt jegyzőkönyvi részletek után. Ment is minden, mint a karikacsapás, úgy éreztem magam, mint egy jól begyakorolt díszszemlén.

Turai polgármester ezzel a felturbózott technikával hatalmas ütemet diktált, és a kereteket tekintve profi testületi ülést celebrált. Tényleg, imponáló volt! Az ellenzék akadékoskodása meg-megakasztotta ugyan az olajozott többségi szavazógépezet munkáját, de meg nem zavarta. Amit a polgármester nem akart, az nem ment át. Azt nem állítanám, hogy sok ésszerű megnyilatkozását az ellenzéknek ne fogadta volna be módosításként. De a számára fontosakból nem engedett.
Hogy mik ezek? Valamiért most már nagyon nem akar sportcsarnokot, még a hosszú távú tervekből is száműzte. Vagy például kikerült a ciklustervből az a mondat, hogy: a képviselő-testület nem támogatja további lakóparkok építését, és új lakóövezetek átsorolással sem jöhetnek létre. Papp Béla ehhez hozzászólásában még azt is hozzátette, hogy Turai választási programjában is benne volt ez. Akkor most támogatjuk, vagy nem? Megtudtuk ezt is! A győztes Turai csapat most ezt inkább már nem deklarálná. A polgármester abban sem mutatkozott partnernek Gáldi képviselő számára, hogy a meglehetősen összekapkodott ciklusprogram pénzügyi táblázatának inkonzisztenciáját megszüntessék, és az ezzel kapcsolatos egyáltalán nem sürgető döntést későbbre halasszák. Hajthatatlan maradt a Szérűskert közparki jellegének támogatásában is.

Ezzel együtt be kell ismerni, sokat „zöldült” a testület. Vad szópárbaj alakult ki a diófás Törökbálint és ellenzői között, szabad jelzéseket kapott a faültetési program, és a játszóterek felújítása is biztos kezekbe került Csuka alpolgármester személyében, aki egyben kicsit át is esett a ló másik oldalára a nagy sietségben. Annyira hajszolja a kitűzött határidőket választási ígéretei miatt, hogy semmilyen ésszerűnek látszó változtatást sem volt hajlandó befogadni a Dióskerttel, vagy más helyszínnel kapcsolatban, hiába intették többen, az elkezdett munkát nem előzte meg tervezés, funkcionális átgondolás.