Sétálgat a nagy tiszteletű és legalább akkora formátumú Főállású Kistelepülési Alpolgármester a bizonyíthatóan vidéki város főutcáján. Mindenre nyitott elméjében, melyet eleddig leginkább a “fentről jött” párt-határozatok végrehajtására kellett csak igénybe vegyen, nagy ívű elképzelések kergetőznek a mostan elkezdődő jövő okozati összefüggéseiben. Mindez pedig a jelentősre növekedett felelősségtudattól és a folyamatos autóforgalom zajától kísértetvén. Mellette ballag régi barátja és szövetségese, a nagyon komoly hatáskörökkel bíró Nem Főállású Alpolgármester, kire egyfelől már jó ideje hárul a helyi ifjúság végtelen tudásszomjának oltogatása, mindemellett a köz képviselete is. Úgy ám, méghozzá hitelesen, őszintén, bár ahhoz, hogy a tudós–politikus valóban hiteles tudjon maradni minden társadalmi és politikai csoport számára, időnként át–meg át kell libbenni, hol egyik, hol másik játéktérre, bizonyítandó a változó környezetben is őrzött állandó értékrendet. Közben nap mint nap kell megküzdjön azzal az unikális helyzettel is, hogy miközben ő maga felettese a munkahelyéül szolgáló intézmény igazgatójának, eközben beosztottja is annak. Virágzó demokráciánkban az egyén én-tudata kezelni képes az ilyen ellentmondásokat, átemelve a nem egzakt problémát a valóságos élet szintjére. Ott már csak egy kis összeadás: munkahelyi fizetés, alpolgármesteri fizetés, plusz esetleg egy kis ez-az, a helyzet előnyeinek megbecsülése révén. Morálisan, jogilag hú, v@zze!, de ki nem sz..ja le? Mindegy. Ahogy mondom, sétálgatnak ketten, s hallgatag –bölcsen tervezgetik a jövőt. Ki- ki a sajátját, nyilván, azt, amelyik, ahogy a Legnagyobb Magyar Törpe is megmondta, most kezdődik el. Szikra pattanhatott ki a Főállású Kistelepülési Alpolgármester ókuláréja (szemüveg régies alakja) mögötti borongósan szürke állományból, mert megszólal: - “ Barátom, szövetségesem, Nem Főállású kistelepülési Alpolgármester! Van egy jó hírem!”
Döbbenten mered rá barátja, szövetségese, a Nem Főállású Alpolgármester, hiszen régtől, jól ismeri az őt megszólítót. Rá is csodálkozik nyomban: -“ Jóhíred? Neked???