Különös év végi cserepek
Kedves és olykor valljuk be időnként az őszi ködben kedvetlen Olvasóim, már hozzászoktak ahhoz, hogy időnként slágerekből refréneket idézek be. November vége felé közeledve azon tépelődtem, hogy a „különös szilveszter, táncol egy hóember”, avagy az ”ilyen show nem volt még, mióta áll a világ” refrént idézzem be, mert Törökbálint közéletének e hónapi történései kapcsán ezek jutnak elsőként az eszembe. Nem csak a korán jött tél miatt borzong bele az ember, milyen mértékű békétlenség jeleit látja. Különösek lesznek éppen ezért ezek a cserepek: a szokásos ádventi koszorút és év végi számvetést készítő hangulat (még?) nem fog átsejleni rajtuk, viszont mindenkori hitvallásához hűen, marad a tényeknél és ezekhez fűz személyes véleményt.
Tényszerű cserép
Hosszúak az esték, téli álmát kezdi a természet, sok mindenre van idő ilyenkor. Éppen ezért sokan olvassák, vérnyomásukat esetenként bizony nem kímélve a helyi január 20-ra kiírt időközi választás eddig megjelent dokumentumait ill. a kapcsolódó internetes fórumokat. Csak egy apró tanács, érdemes a legfelső polcról elővenni a 15 hónappal ezelőtti papírokat is, hiszen ezek tartalmára kevesen emlékeznek fejből, viszont az egyes indulók hite és hitelessége ennek alapján elég jó lemérhető: mi az, amit a választási ígéreteiből tart, s mi az, amit már másnap elfelejt.
A mostani választás eddigi legmarkánsabb s bizonyára folytatásért kiáltó kiadványa „Havi Hírek” címet viseli. Nem merülnék bele az egyes írásokba, azok szerintem önmagukért, sokszor önmaguk helyett is beszélnek. A személyes érintettség okán azonban szeretném egyértelművé tenni: a „Brávó Gyuri!” című néhány sor tartalma engem bizony meglepett. Célba ért a szerző: még közeli ismerőseim közül is többen megállítottak az utcán: igaz-e, hogy te is a feloszlatás mellett voltál. Nos, nem osztogatnak, hanem fosztogatnak ebben az esetben is véleményem szerint: hiszen éppen arra hívtam fel október 25-én képviselőtársaim figyelmét, hogyha mindenképen oszlatni kívánnak, akkor legalább annyi belátásuk legyen, hogy többségükre támaszkodva ezt március végével tegyék meg, hiszen eredeti szándékuk alapján az önkormányzati kalendárium szempontjából legrosszabb időszakban változtatják bénult kacsává az önkormányzatot. Természetesen ez a kérés pusztába kiáltott szó maradt. „Gratuláló” képviselőtársam, a Fidesz képviselőcsoport vezetőjének javaslatára, a testület feloszlatásáról szóló napirend vitáját az újonnan létrejött többség egy laza mozdulattal, minden íratlan szabályt felrúgva, a már szólásra jelentkezett képviselőktől is megvonva a megszólalás jogát - egy ügyrendi szavazással lezárta. Ja kérem, lehet így is, csak nem méltó Törökbálinthoz, annak önkormányzatához.
A cserép ára
Ha már a felmerülő kérdéseknél tartunk, tipikus téma volt annak a tisztázása, mennyibe is kerül mindez a rendkívüli választás nekünk. Nos, a választás közvetlenül kimutatható, a Polgármesteri Hivatal eredeti működési költségei között nem szereplő többlet költsége kb. 2,130 millió Ft, a kapcsolódó jegyzői előterjesztések alapján. Ennek mintegy másfél százalékára konkrét részletes bontást kaptunk tőle a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság 22-i ülésére, a többire pedig a november 29-i testületi ülésen került sor.
Természetesen ennek a pénznek is lehetne jobb helyet találni a városban, de sokkal markánsabb a közvetett költség. Ennek három formája jelentkezik:
Egyrészt a költségvetés tervezési-formálási, nagyon dolgos időszakban a helyi közéleti szereplők és köztisztviselők energiájának igen jelentős része nem a bevételek ésszerű növelésére és a kiadások (szerkezetének) optimális meghatározására fordítódik;
Másrészt a decemberben megalkotandó, egy évre szóló helyi rendeletek esetében többségüknél fennáll és a költségvetés egyenlege szempontjából soktíz (száz?) millió forintra vonatkozóan jelentkezik is a választási hangulat számlájára írható szabályozási közelítés;
Harmadrészt az ebben az időszakban beadandó/kidolgozandó alapvetően EU forrásokért folyó versenyben, még ha meg is születnek a kapcsolódó helyi döntések (ami sajnos jelenleg nem is teljesen bizonyos), az önkormányzat külső felekkel szembeni érdekérvényesítési pozíciója meggyengül.
Tehát a nem az a legnagyobb baj önmagában, hogy az indítványozók az ádventet változtatják választási kampányidőszakká és arra kényszerítették a helyi választási bizottságot, hogy eldöntse, szenteste vagy szilveszter napján 16 órakor járjon-e le a helyi (listás) jelöltállítási határidő (bár ez is több mint szerencsétlen), hanem az hogy olyan időpontot sikerült találni, amikor ennek okkal vélelmezhető és kimutatható (k)ára a legnagyobb.
Demokrata belga cserép
Jó néhány közeli ismerősöm fakadt ki: elege van a sárdobálásból, az úgynevezett politikából, nincsen más vágya, mint békésen, normálisan élni. Nekik is azt mond(hat)om csak: a normális élethez hozzátartozik az is, hogy élni kell és nem félni. S ha átlépek árnyékomon, ez már önmagában is annyit tesz, hogy demokrata vagyok, Bibó híres mondása alapján.
Törökbálint méretű városokban a dolgok még átláthatóak, meg- és kiismerhetőek. Arra bíztatom, tisztelt Olvasóimat: ne hagyják másra a döntést, ha úgy gondolják, van a jelöltek között olyan, akire egyszerre igaz, hogy:
- általános jelleggel felkészült és van legalább egy olyan terület, ahol különösen az;
- igazi lokálpatrióta, azaz értően, jelenre és jövőre is gondolva szereti Bálintot;
- nem megélhetési politikusként akar képviselő lenni;
- ért az emberek nyelvén és nem csak a szavak szintjén próbál segíteni sorsukban.
Önmagában egy szavazat, egy jelölt se képes csodákra. De vallom, az már komoly előrelépés, ha olyan emberek jutnak be a testületbe többségükben, akik számára magától értetődő, hogy egy képviselőnek a mindenkori polgármesterrel és képviselőtársaival is együtt kell minden körülmények között dolgoznia, hiszen az urnák zárása utáni napon már a közös munka időszaka kell következzen, erről szól az eskü, erre kapott bizalmat a választóktól.
Vallom, nem magányos harcosként, hanem egy tettre kész, felkészült csapat tagjaként érdemes az embernek a körzete és a település egésze érdekében dolgozni. Egy olyan Törökbálintért, amelyre hosszú évek sokszor belterjes bénultsága után nem a környezetéhez képest leszakadó fejlődés, hanem a megvalósult felzárkózás lesz a jellemző. S ehhez nem csupán az a feladat, hogy meg tudja jelölni valaki, mire fordítsunk pénzt és energiát, hanem az is, hogy ennek forrásáért és hatékonyságáért is dolgozzon. Úgy gondolom, az elmúlt bő év során valami elkezdődött, az új, a modernségre nyitott, de míves hagyományait féltve őrző Törökbálint város kiépítésének esélyei nőttek, első eredményei már látszanak 13-14 hónap után is. „Valami van, de még nem az igazi…”- mondta Rajkin a 30 évvel ezelőtti patópaulináknak és patópáloknak. A nem félő demokratákon és a belgákon múlik, hogy ne a hideg rázzon minket ezen a télen, hanem mi rázzuk le magunkról a havat és vessünk véget a (h)idegháborúnak, mire véget ér ez a „különös szilveszter”.