Árpád-kori templom és rézkori tímárközpont az Égett-völgyben Szenzációs leletek Törökbálinton
Törökbálint egy különleges hely. Ezt sokan eddig is tudtuk, de most a falu határában zajló ásatások újabb bizonyítékokkal szolgálnak ennek megerősítésére. A település lassan megfullad, mert a környező zöldterületeket eladják és beépítik. Ez önmagába véve nagyon szomorú tény, viszont az építkezések előtti kötelező régészeti feltárások - mintegy vigaszdíjként -, fantasztikus eredményekkel zárultak. Most az Égett-völgyi munkáról olvashatnak, ahol két szenzációs lelet is előkerült: egy Árpád-kori templom maradványai és egy rézkori tímárközpont. Rajna András, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régésze, az ásatás vezetője mesélt a nem mindennapi objektumokról.
6 000 éves bőrcserzőműhely a falu szélén
Tavaly októberben kezdtük a feltárásokat, először a leendő Pannon székház helyén, ami egy 1.7-2 hektáros terület. Itt középső rézkor végi, kb. Kr. e. 3800-3500-re tehető falumaradványokat és iparrégészeti szempontból nagyon jelentős eredményként - a leletek és az objektumok alapján szinte bizonyítottan-, egy rézkori tímárközpont maradványait találtuk. Csaknem 30 bőrcserző gödröt fedeztünk fel, amelyekből talajmintát vettünk, hogy a téli munka során kiderítsük, hogy a kicsapódott sók tényleg a csersav származékai-e. Ezen kívül bőr megmunkálására használt szerszámokat is találtunk. És bár kevés lelet volt itt, viszont amik előkerültek, azok nagyon magas színvonalat képviselnek.
A tímárközpont műhelyrésze úgy települt, hogy az uralkodó szélirány az erdő fele vigye a kellemetlen szagokat. A bőrcserzőműhely mellett nem jó lakni, mert a művelet mindenféle fák, gyökerek, fatörzsek, levelek mellett vizelet használatát is igényli, ezért a településközpont a mostani Rudák-telep felé volt, a szél ugyanis erről fúj általában. A Pannon helyén - azaz a falu szélén-, pedig a tímárműhely. A tímárgödrök 2.5-3 m hosszú, amőba alakú, és lefele szűkülő mélyedések. Ezekbe állítva beletették a bőrt, majd letakarták, és ázni hagyták. A gödrök egymás mellett csupán lépésnyi távolságra vannak, mivel a bőrök nagyon nehezek és az egyik gödörből a másikba emelés így könnyebb volt. A sok gödörre azért volt szükség, mert a bőrt mindig kicsit enyhébb vagy erősebb oldatba kellett beletenni. Ha igazán jó minőséget akartak elérni, a folyamat akár 1 évig is eltartott. A domboldalon több önálló cölöplyukat sikerült feltárni, amelyek talán a bőrök szárítására használt állványokat tartották.
A leletekből kiderült, hogy a bőrért cserébe nagyon jó minőségű, nagyon szép, jól égetett mészbetétes kerámiát hoztak a kereskedők. A lelőhely korát több egyéb tényező mellett, a kerámia stílusából tudjuk meghatározni, ami az évszázadok során népcsoportonként és területenként folyamatosan változik.
A rézkorban téli-nyári legeltető állattartás volt, ami folyamatos vándorlást feltételez, de a tímárok nyilván nem vándorolhattak, ez itt egy fix település volt, így a környező legelőket használták ki. A korszakba tartozó sírokat nem találtunk, tehát a temetőnek is itt kell lennie még valahol a környéken.
Miután a Pannon székház területével elkészültünk, azután az ehhez csatlakozó önkormányzati utakat kezdtük el feltárni. Az összekötő út mentén végig egy neolitikum korabeli, kb. a Kr. e. VII. évezredből származó, vonaldíszes kerámiával rendelkező, nagyméretű telepet találtunk, házakkal, néhány sírral, az Alföldről vagy távolabbról is idehozott díszkerámiával és idoltöredékkel (idol: a formák elnagyolásával ábrázolt plasztikus emberalak). Tehát, egy klasszikus, a sok importkerámia alapján meglehetősen jó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező település volt itt.
Árpád-kori templom és falu
Ezzel egy időben kezdtük meg a 14. hektáros terület feltárását a Depóval szemben, és a legnagyobb szenzáció, egy középkori templom, ott került elő két hónappal ezelőtt. A környék régészeti topográfiájából kiderült már korábban is, hogy itt lelőhely van, de azt nem tudtuk, hogy egy templomot is rejt a föld. Okleveles említések alapján ismeretes, hogy a középkori Eben falu - ami később a Torbágy nevet kapta-, itt helyezkedett el, és ismert, hogy ennek a falunak két temploma volt, ami nagymértékben szokatlan. Az egyik templom helye -Budaörs felé-, eddig is ismert volt, bár még nincs feltárva, a másik templom helyéről eddig nem volt fogalmunk. Hogy lehet, hogy ennek az Eben falunak két temploma is volt? Nos, a források szerint, egy földesúr egy darab földet (rajta az Eben falu egy részével) elajándékozott egy rokonának. A leválasztott darabot az új tulajdonos továbbra is Ebennek hívta, és mivel önálló falunak tekintette, ezért építtetett egy másik templomot is. Úgy tűnik, hogy amit most találtunk, az nem más, mint az Eben falu „másik” temploma. Az épület román stílusú, kb. a 11. században épülhetett, és talán még a 14-15. században is élő volt. A 200 m2 alapterületű és 30 m hosszú templomnak volt egy második építési periódusa is, ami valószínűleg a tatárdúlás után következhetett be. Feltehetőleg ekkor kapta a harangtornyot és a két oldalsó kamrát is, illetve úgy tűnik, hogy a törökök adták meg a végső kegyelemdöfést az épületnek. A templomnak kerítőfala van, a kerítőfalon belül pedig temető. Már most látszik, hogy nagyon sokáig használták a temetőt. Csupán a felszínen 49 sírt számoltunk meg, de mivel általában 4-5 rétegben temetkeztek egy ilyen helyen, ezért a valós szám ennél sokkal nagyobb. A pontos adatokhoz antropológus kellene, lehetne DNS mintákat is venni. Az Árpád-korban induló templom a 11-13. században éli a virágkorát, és ami még nagyon érdekes - és úgy tűnik erre is találtunk bizonyítékot-, hogy a török dúlás után betelepített sváb lakosság a maradék, egyébként fél méter széles templomfal köveit kibontotta és mészégető boksákban a meszet kiégette belőle. Az apszisban (szentély) van egy sír, amibe egy magasabb rangú embert temethettek. A kelet-nyugati tájolású templom környéke - amit szintén megszondáztunk és részben feltártunk-, a kora Árpád-kornak, illetve talán a késő avarkornak volt a településközpontja. Az ismertebb középkori templomok közül talán az őriszentpéteri templomhoz hasonlíthatott.
Megtaláltuk 30-40 Áprád-kori ház maradványait is, melyek 2-2.5*3 m alapterületűek voltak és kemencével rendelkeztek. A házak két végén cölöplyuk van, amiben egy-egy villás végű fát helyezték el, ezek tartották a tetőgerendát. A földbemélyített házak ágakból, fából rakott teteje sátorszerűen a felszínre támaszkodott. A faluban néhányszáz fős népesség lakhatott - 10-12 nagycsalád. A templom volt a közösséget összetartó erő, ami körül később már a középkori kőházak is megjelennek. A területen sok agyaglelő gödröt találtunk, amelyekből a kerámiához bányászták ki az agyagot, majd az üres gödröket szeméttel töltötték fel - ami nagyon értékes lelőhely a régészeknek. Feltételezhetően a domboldal nagy részét elfoglalta a falu, onnan is kerültek elő középkori házak maradványai, az erdő aljában pedig egy köznépi, temető szélét sikerült megtalálni jelenleg még csak néhány sírt tártunk fel belőle.
A helyszínre hívott geológus megállapította, hogy az egyelőre ismeretlen eredetű, a középkornál régebbi kőfal az Égett-völgy aljában a helyszínen bányászott kövekből van, azaz nem kizárt, hogy a Tétényi fennsíkon vagy annak oldalában lévő kőbánya-feltehetően már a római korban használt- volt. A geológus azt is megállapította, hogy az Égett-völgyben régen egy kis tó volt. Egyébként egy kis vízfolyás ma is van itt, a rét a mai napig nedves. Az sem kizárt, hogy egy Római villagazdaság volt itt, annak szokott ugyanis kerítőfala lenni. Vettünk mintát, a római habarcs nagyon jellegzetes - ki fog derülni.
Az ásatás során nagyon szép díszes, ritka rézkori kerámiák, a neolitikus korból származó díszkerámiák, Árpád- és avarkori, fegyverek, fémszerszámok, nyílhegyek, ládikaveretek, bronzfülbevalók és hajkarikák kerültek elő. Ez a környék - úgy tűnik -, mindig is népszerű volt, nagyon kellemes a táj, a dombról jól látható, amikor közeledik valaki, a völgy széltől védett. A régiek az igényeiknek leginkább megfelelő területre telepedtek, és itt minden élethez szükséges feltétel adott volt.
A leletek jövője
Az Égett-völgyi leletek mosás és feldolgozás alatt állnak, de jövőre az önkormányzat és a Pannon GSM - melyekkel szoros és jó kapcsolatot sikerült kialakítani-, szeretné egy kiállítás keretében bemutatni őket Törökbálinton.
A templomot egyelőre téliesítettük, azaz egy geotextil rétegre szürke homokot majd földet borítottunk a víz és a fagy ellen. Az objektumot bejelentettük az örökségvédelmi hivatalnak, akik kint voltak egy szemlén, kihívtuk az ásatási bizottságot és a templom műemléki védettséget fog kapni, ami azt jelenti, hogy még betemetett állapotában sem lehet rá építési engedélyt kiadni. Mindent megtettünk, hogy ne lehessen szétrombolni.
A templom feltárása hosszú folyamat lesz, amihez számos engedély, pénz és széleskörű összefogás kell. Mi csupán megtaláltuk és próbafeltárást, felderítést hajtottunk végre. A templomot valamilyen formában érzékeltetni lehetne, ha nem is helyreállítással, de meg vannak erre az építészeti, kertépítészi megoldások, hogy egy turistának, helyinek tökéletesen látható legyen: itt állt a középkorban a falu központja, a templom.
Az Égett-völgy különös és izgalmas terület, mert a Kr. e. VIII. évezredtől szinte máig egyben egy folyamatosan lakott volt. A templom pusztulásáig mindent szeretnénk összeszedni és egy monográfiát írni a völgy történetéről. Nagyon örülnénk, ha egy kutatási program összejönne az önkormányzattal, ami során nagyobb felületben vizsgálnánk meg a területet. Egyelőre csak az utak helyét tártuk most fel, a legjobb lenne a templom környékén kicsit alaposabban szétnézni, itt ugyanis a neolit kerámia szintén megvan, azaz az egész időszak reprezentálva van a templom körüli 3 hektáron.
Az Égett-völgyi leletek nagyon értékes darabjai Törökbálint múltjának, melyekre vigyázni kell. Felismerték ezt a település vezetői is, ugyanis a polgármester úr tárgyalást kezdeményez a terület tulajdonosával, hogy a templom területét a mellette lévő önkormányzati területre elcserélje. Szándékai szerint egy régészeti parkot létesülhetne a műemléki védettséget elnyerő templom köré. Ennek a szép és igényes megvalósításához sok sikert kívánunk. Remélhetőleg hamarosan beszámolhatunk a templom feltárásáról is. Köszönet illeti Rajna András régészt és csapatát, akik nagy elhivatottsággal és lelkiismeretességgel végezték a feltárást, melynek segítségével közelebb kerültünk a gyökereinkhez és jobban megismerhetjük Törökbálint múltját. Benne vagyunk az adventben és közelednek az ünnepek. Azért valljuk be, nem minden község kap románkori templomot karácsonyra…