Kedves Olvasó! Ha nem tudná, mi az a multi, elárulom: ez egy olyan multinacionális cég, melynek szerte a világon számos gyárában engedelmes emberek (biorobotok) termelik a hasznot. Lehetőleg folyamatosan, négy műszakban, azaz hétvégeken is, hogy a gépek kihasználtsági mutatója optimális legyen, mindezt ablaktalan épületben, éjjel-nappal neonfényben, kevésbé iskolázott biztonsági őrök szórakozásának kitéve. Itt az egyszerű dolgozó 1 darab munkaerő, hatjegyű törzsszámmal ellátva, mint pl. a rabok a börtönben. Ugyanakkor, ha ezt pozitívumnak lehet nevezni, szédületesek a karrierlehetőségek egy multinál, lehet egyszerű pincérből menedzser, szobafestőből, fodrászból felső vezető, stb. Hogy mi ebben a furcsa? Talán csak az, hogy a példaként említett multi meglehetősen specifikus, a létező legmodernebb termékeket gyártja, e meglehetősen vegyes vezető garnitúrával. (Olyan is...) Ki lehet emelkedni tehát, megfelelő kapcsolatokkal, némi szerencsével és erős gyomorral. A középvezetőktől még ennyit sem kell elvárni, itt a legalkalmasabb az a személy, aki gátlástalan, feltétlenül lojális az épp aktuális felsőbb vezetőhöz, keményen bánik az alkalmazottakkal és kellően primitív, hogy ne kérdőjelezze meg a néha ostoba, egymásnak ellentmondó utasításokat. Egy ilyen, elhízott, ludovikás őrmesterhez hasonlító nőszemélyt fogtam ki pár éve, aki ráadásul a lányom is lehetne, (Isten őrizz!), mármint a korát tekintve. E hölgy a napi munkaidejének 80 százalékát internetezéssel és cseteléssel tölti, nem kevés fizetésért, és legfőbb szórakozása a szabadságos ívek óvodás szintű színezgetése, mivel a szabadságokat minimum 15 nappal korábban kell beírni a megfelelő rubrikákba, persze a beírás dátumát is, a színek az engedélyezést, az elutasítást és az engedély kiírását jelzik, igen látványos.
Így esett, hogy hiába kaptam személyes meghívást a városavató ünnepségre, csak 12 nappal előbb tudtam beírni, ráadásul egy kolléganő már korábban jelezte igényét a 20-a előtti napokra, így nem sok esélyem volt. Ehhez a primitív szórakozásokhoz az is hozzátartozik, hogy a dolgozót az utolsó percig bizonytalanságban tartják, hadd reménykedjen a hülye. Aztán az utolsó napon: hát hogy gondoltad ezt? Nem lehet szabadságra menni - és nem számít az sem, hogy a szabadságomnak a negyedével én rendelkezem, és ezt a keretet még nem merítettem ki. (A Munka Törvénykönyve és a Kollektív Szerződés emlegetése ilyen esetekben cinikus kacagást vált ki az ilyen szűkagyú emberekből, hiszen ők felette állnak minden törvénynek, mint főnök, és ha nem tetszik, nem muszáj itt dolgozni.). Fájó szívvel mentem hát haza 20-án reggel az éjszakás műszakból, mert a várossá válást a Községi Újság propagálta először, és éveken át szinten tartotta a témát, igaz, kevés sikerrel, de most végre összejött, és nagy örömömre lett volna, ha nem csak lélekben, de személyesen is ott lehetek az ünnepélyen.
Ezúton gratulálok mindazoknak, akik részesei voltak akár évekkel ezelőtt, akár csak a közelmúltban a várossá válás előkészületeinek szorgalmazásában és megvalósításában.