-          Tavaly ilyenkor, még alig kezdtél el dolgozni, amikor az egyik reggel madárketreccel a kezedben érkeztél meg. Találtad valahol, és meg akartad menteni a gyámoltalan kis madarat.
-          Egy cinke volt, a buszpályaudvarnál találtam szegényt, később Bodnár Tibiéknél lelt otthonra…
-          Eltelt egy esztendő, ebből a java úgy, hogy a külső szemlélő akár azt is gondolhatta, ha nincs ház, munka sincs. Mi dolgod akadt a beindulásig?
-          Három ál-átadás is lezajlott. Először augusztusban szerették volna átadni az épületet, ami sajnos, nem sikerült. Ennek a teljes programtervét összehozni, a fellépő vendégeket megkeresni, az ehhez kötődő szervezési feladatok megoldani. A díszítést összehozni, az állófogadásokat lebonyolítása. Hozzám nagyrendezvényeknél többnyire ezek a feladatok tartoznak.
-          Engem most inkább az intézmény működési struktúrájának kialakításában vállalt szereped érdekelne, hiszen a régi művházhoz mért változás drámai mértékű.
-          Igazából nekem kellett kitalálnom új programlehetőségeket a meglévőkön túl, és persze a klubokat és tanfolyamokat is, úgy a gyerekek, mint a felnőttek számára. Itt eddig is nagy sikerrel ment a gerinc- és kondi-torna, emellé elindult egyebek közt az akrobatikus fitnesz, gyerektánc. Oktatókat kellett keresni, megállapodásokat, szerződéseket kötni. Terembeosztásokat kitalálni a sokféle igényhez alkalmazkodva.
-          Menjünk vissza az elejére. Valahonnan egyszer csak idekerültél. Honnan, hogyan és miért pont…(Ment a mogyorgás akkoriban, hogy igen, törökbálintiakat ide, nem pedig…) Ahogy emlékszem, valami internetes keresgéléssel bukkantál ránk?
-          Igen, ez nagyon érdekes volt. Én a BMKNet honlapjára tettem fel az önéletrajzomat -itt egy kis kacarászással, évődő, juj, fényképezni akarsz? Hogy nézek már ki! inkább küldök át egyet! – tiltakozósdival tört meg a beszélgetés, hogy aztán ismét az eredeti, emelkedett mederben folytatódjék. - Ez egy álláskereső oldal népművelőknek. Nem csak ide, hanem rettentő sok helyre felraktam, de az előbb említett honlap fogta össze legjobban a szakirányú érdeklődésemnek legmegfelelőbb információkat. Igaz, hogy vagy háromszázhatvannyolc hasonló jellegű önéletrajz volt már itt, de valamiért mégis csak szemet szúrhatott az enyém…
-          Most már elmondható, nagyon sok beszélgetés, tépelődés előzte meg a kiválasztás időszakát. Talán mára az is elmondható, hogy az intézményvezető, aki a döntéshozatal jogosultja és felelőse is egy személyben, példás tisztességgel és jó szándékkal tette és teszi a dolgát. És makacsul, persze, ahogy mindent, úgy, hogy közben hiteles és semleges is maradhasson.
-          Szerintem is. Jól esik, hogy az emberi dolgok is szempontként szerepelnek…
-          Szépen, ízzel beszéled a magyart…
-          Érdekes, hogy mondod. Én Dél-Somogyból származom, a szüleim beszédjében ez még jobban érzik, a nagymamám meg délvidéki horvát kifejezéseket is használ. A sok éves tanulás, a másfajta környezet tovább színesítheti talán az ember nyelvhasználatát. Amikor itt nekem először kellett kiállni közönség elé beszélni, az azért nehéz volt. Mikrofon, kattogó fényképezőgépek, huh! Holott idegenvezetői képzettségre is szert tettem, amihez azért elvárható a jó beszélőke.
-          Dolgoztál már ezelőtt is valahol?
-          Vendéglátóipar. Nyári munkának indult, de valahogy úgy alakult, hogy ott ragadtam. A tanulás mellett a pultban dolgoztam, még két héttel a diploma előtt is. Kettő diploma. Ennyit szereztem.
-          Honnan találtad ki, hogy itt, Törökbálinton milyen klubok, tanfolyamok válhatnak életképessé? Nekem, külső szemlélőnek úgy tűnik, a nem nyert aránya igen csekély.
-          Nem vagyok törökbálinti, annál többet, hogy itt élnek úgy tizenhárom ezren, nem is nagyon tudtam. A statisztikai részletek megismerése mellett a kísérletezésnek is fontos szerepe volt és van. Sok múlik azon, találok-e olyan oktatót, aki megfelel az általam kigondoltaknak. Hastánc. Nagyon nehéz volt találni valakit, akinek „jönnek a nevére”, fiatalok, idősebbek egyaránt elfogadják. Akartunk kártyaklubot. Egyszerűen nincs alkalmas oktató. Azzal kezdtem, hogy végignéztem a kisebb budapesti művelődési házainak ez irányú kínálatát. Megnéztem statisztikákat, melyekből kiderült, mik azok a tanfolyamok, klubok, amelyek leginkább mennek. Sláger az autóvezetői és nyelvtanfolyamok, majd jönnek a műköröm-építő és egyebek…
-          Egyszerre több internetes felületen vált láthatóvá az intézmény. A színházi és egyéb rendezvények elektronikus jegyrendelései, a lassan (tényleg elég lassan) formálódó internetes honlap mellett az iwiw-en is ott vannak az információk. Mindazonáltal én azt látom, ebben a fajta interaktivitásban a csapat nem egyformán jeleskedik, pedig az elektronikus kommunikáció birtoklása a szakmában elengedhetetlen, nem beszélve az újabb és újabb lehetőségek elsajátításáról. Változtak is a szerepkörök emiatt…
-          Erősödtünk e tekintetben. Marcsika, aki a pedagógus pályáról kanyarodott át a művelődésszervezésbe (Róla máskor. Kedves, okos, szerintem álmában is mosolyog…) nagyon ért ezekhez a dolgokhoz is. Szeretnék a honlapunkon egy olyan fórumot, ahova már írhatnak visszajelzéseket (!), hogy tetszett valami, vagy nem tetszett, tökmindegy, és nem kell félni, hogy eldurvul. Különböző topikokat kell nyitni a más-más érdeklődésű emberek számára, nagyon kellene…de van, aki fél az interaktív felületektől!
-          Nagyobb elismerés főnöktől, mint, hogy ’Veled, Noncsika, nem sokat kell beszélgetni, úgyis tudod, hogy csináld’, nem nagyon kell. Javarészt összeálltak a rendszeres programok, most már csak az üzemben tartás zajlik, ám ezek kisebbnek tűnő, kevésbé látványos hétköznapi hőstettek. Hanem, ami most volt itt június elején, és amekkora érdeklődést váltott ki, az igazi szakmai bravúr. A bevezetőben említett Állatbarát Családi Nap-ra gondolok.
-          Két dolgot tutira akartam, mikor ide jöttem Az egyik, az intim torna már két turnust megért, sikere van, (érdekelne, hogy kiktől jön és milyen formában a szakmai visszajelzés. Pardon! k.m.), a másik az állatbarát nap. Elsőként utána kellett nézni, milyen engedélyek szükségesek egy ilyen esemény megszervezéséhez. Komoly szakmai előírások vannak, pl. levél a főállatorvosnak, ő jó esetben engedélyezi, helyszíni szakorvost delegál, aki a dokumentumokat, állategészségügyi megfelelést ellenőrzi a helyszínen. Igyekeztem jól működő klubokat felkeresni, akiknél legitimációs problémák már nem igen lehetnek. Mindenki nagyon készségesnek bizonyult, mindenkinek megmondtam, hogy ez az első ilyen rendezvényünk, lehetnek hibák. Örültem, amikor rutinos kiállítók mondták, semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint más rendezvényszervező házigazdák, sőt. Háromszáznál is többen váltottak jegyet a kiállítással, állatbemutatókkal és árusokkal tarkított eseményre. Lesz folytatás, még nem látszik, mikor.