Sajnos könnyű helyzetben voltam, amikor témát kerestem az e havi Tahóméterbe. Illetve, igazság szerint nem is kellett keresnem, jöttek maguktól.
Kezdődik, kezdődik, kezdődik! Már mint a viráglopás! Megkezdtük a virágok kitelepítését a közterekre, a régi helyekre és az új, fa virágládákba is. Május 11-ig az oszlopokra 300 db futómuskátlit helyeztünk fel, oszloponként két cserépbe, cserepenként három tövet. Szabad földbe és virágtartókba eddig a napig 1 648 tövet ültettünk ki. De már híja van! Kollégáim jelezték, hogy fényes nappal, a Dióskert mellett, egy a közelben lakó idősebb falubelink, kis lapátjával kicserkészte az alig kiültetett palántákat.
Amikor a Falugazda csoport autója egy óra múlva arra közlekedett, már csak a megbolygatott föld jelezte, hogy valaki rajtunk kívül is érdeklődik a virágtartók iránt. Szomorú vagyok, mert tudom hogy ez még csak a kezdet!
Véget ért a zöldhulladék elszállítás április 30-án, ennek ellenére változatlanul sokan rakják ki a fűnyesedéket, gallyakat, mikor már rég nem lehet. De nem csak az ingatlan elé, ahol szólni lehetne a tulajdonosnak, hanem közterületre. amelyet ugye majd a Falugazda csoport elszállít. El. Persze! Viszont így nem szabadul fel az a kapacitás, amelynek a faluért, Önökért kellene dolgozni! Tennivaló pedig mint a tenger! „Gyönyörű” a Márta utcai utcanévtábla környezete, kiváltképp a frissen telepített virágok kontrasztjával. Vagy mint a Bajcsy-Zs. utca a Baross G. köznél, ahonnan akárhányszor elhozzuk a zsákokat, hogy ne csúfoskodjon a legnagyobb forgalmú főútvonalunkon, valaki a Baross G. közből mindig kirak újabbakat. Csak hogy soha ne legyen tiszta, rendezett utcakép? Ki érti ezt? Vagy mint a Tükörhegyen, a Pusztaszer utca végénél, a Raktárvárosi út rézsű koronájára kiszórt fűnyesedék. Csakúgy, mint szintén a Tükörhegyen a Világos utcánál, ahol az egyik elegáns villából talicskával tolta ki valaki a frissen nyírt fűnyesedéket, és lazán leöntötte az utcai árok mellé a földre. Mikor rászóltam, hogy ezt talán nem kéne, azt válaszolta, hogy vagy elrohad úgyis, vagy ha valakinek nem tetszik, akkor majd elviszi. Na nem ő! Az a valaki, akinek nem tetszik. A Világos utcában végig menve már értettem a dolgot. Ugyanis nem csak ez az egy ember járt el így. Az utcában végestelen-végig ott láttam a rengeteg levágott fűmaradékot. Kisebb-nagyobb kupacokat, az időponttól függően eltérő mértékben megszáradva. Nem csak csúnya látvány, de nagyon elszomorító is. A kerítésen belül ragyogó kertnek kell lennie, azon kívül már lehet bármi? Majd az önkormányzat elszállítja, ha nem tetszik neki? Nagyon kilengett a tahóméterem, majdnem kiakadt!
Ismét túl vagyunk egy országos ünnepen. Felöltöztettük a falut, büszkén lobogtatta a szél zászlaink maradékát. Már, ami március 15-e után megmaradt. De az sem sokáig. Azt, hogy ismét eltűnt 32 db magyar zászló, még értem. Amúgy nem értem, de mondjuk, hogy értem. Azt viszont végképp nem tudom elképzelni, hogy hol fognak eu-forikus hangulatban csápolni a zászlótolvajok azzal a 8 db EU zászlóval, amit a márciusi 26 db után ismét lenyúltak. Csak nem az örömóda alatt akarják lengetni? Azt meg aztán végképp nem tudom elképzelni, hogy Törökbálinton kívül hol lábad könnybe az emberek szeme címeres zászlónk láttán? Így aztán nincs ötletem, miért vittek el a 25 db után most még kilencet. Már csak a pirézekre tudok gyanakodni (pirézek, fiktív népcsoport, akikre ezért bármit rá lehet fogni. -szerk.).
És mi ezt tétlenül tűrjük?
