Csuka Attila, a FIDESZ törökbálinti elnöke és egyben önkormányzati képviselője nyilván nagyon örül, mert az ő véleménye nyert. Valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy nem fog a SPAR szupermarketet építeni Törökbálinton, pár száz méterre a boltjától.
Történt pedig, hogy a SPAR az önkormányzat elvi támogatását kérte egy szupermarket építéséhez a patak mellett, a volt Sebők-féle szerelvénybolt helyén.
A terv szerint a majdnem ezer négyzetméteres eladótérben átlagosan 10 000 fajta árucikkből lehetne választani, lenne zöldség, gyümölcs, pékáru, cukrászáru, hús, hentesáru, tejtermék, hidegkonyha, mélyhűtött áru, szárazáru, ital, háztartási- és vegyi áru, valamint iparcikk. A szupermarketben harmincöten dolgoznának.
Ezenkívül – természetesen saját érdeküket nézve – hidat építenének a patakra, és utat, amely a Tükörhegyet közvetlenül kötné össze üzletükkel, mellesleg a faluval is. Itt tehát egybeesik a falu és a SPAR érdeke. Megszűnne az az abszurd helyzet, hogy a fél falut meg kell kerülni, ha valakit például orvoshoz akarnak vinni. De a SPAR akkor is több ezer törökbálinti javát szolgálná, ha nem épülne út és híd.
Ma, ha valaki nagyobb választékból akar vásárolni, kénytelen a CORA-ba, az Auchanba vagy a TESCO-ba menni, mert még a falu két ABC-jében is szegényes a választék ezekhez a hipermarketekhez képest. Akinek nincs autója, az vagy lemond a nagyobb választékról, vagy kényelmetlen félnapos túrára indul a CORA busszal. Ezen változtatna egy SPAR nagyságú szupermarket. Nem kellene minden igényesebb vásárlásért a CORA-ba szaladni, itt a falu közepén, gyalogosan is meg lehetne vásárolni ezeket a termékeket. Lett volna egyéb haszon is a konkurencia megjelenéséből: a két ABC kénytelen lett volna kicsit összekapni magát, és javítani a színvonalon.
Egy ilyen terv hallatán, amely jelentősen javítaná 13 ezer törökbálinti életminőségét, az ember azt hinné, hogy a képviselő-testület egyhangúan elvi beleegyezését adja a megvalósuláshoz. És
lássunk csodát! Nyolcan leszavazták, és ez a 8 „nem”, 7 „igen”, 2 „tartózkodás” az elutasítás győzelmét hozta. A dolgok jelenlegi állása szerint nem lesz SPAR Törökbálint közepén, mehetünk továbbra is a CORA-ba – már aki tud.
A 8 ellenszavazat Csuka Attilának, dr. Győrfi Lászlónak, Hajdu Ferencnek, Hámori né O. Máriának, Palkóné Sz. Gabriellának, Pekk Józsefnek, Rothauszky Györgynének és Vokány Erikának köszönhető. A nyolcból hat fideszes képviselő.
ÚT A DÖNTÉSIG
Az elutasító döntésig furcsa út vezetett. Ülést tartott a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság, amely 2 igen, 1 nem szavazattal és 1 tartózkodással nem támogatta a SPAR kérelmét. A jegyzőkönyv szerint az ülésen Gáldi György és Somogyvári Gyula az üzlet mellett érvelt. Gáldi György kifejtette, hogy „a településen belül szükség van ilyen szolgáltatásra”. Somogyvári Gyula a lakosság számára előnyösnek tartotta a javaslatot. „Megtekintette a Diósdon nemrég nyílt áruházat, és az árukészlet minősége számára meggyőző volt.” Az ellenzők nem szóltak, csak szavaztak. Nemmel.
Ülést tartott a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság is, ebből a jegyzőkönyvből sem deríthető ki, hogy az ellenzők mivel érveltek.
Aztán a képviselő-testület ülésén egyáltalán nem volt vita, csak leszavazás. Felmerül a kérdés: vita nélkül az ellenzők milyen alapon szavaztak? Talán már korábban eldöntötték valahol?
Egyedül Pekk József érveit ismerem, aki levélben írta meg nekem. Az egyik indoka szerint: „A FIDESZ programjában is olvashattad (amit részben én írtam), hogy nem támogatjuk a település belterületén az ilyen nagyméretű kereskedelmi tevékenység letelepülését.”
A másik szerint: „Forgalomtechnikailag nehéz helyzetbe kerülnénk, gondolj csak a mi utcánkból való kikanyarodásra, amíg a Sebők üzemelt, addig is komoly problémák voltak, ez a létesítmény nagyságrendileg több forgalmat generálna.”
Véleményem szerint egyik indok sem állja meg a helyét. A fideszes képviselőket megtévesztette saját programjuk, amely a CORA féle áruházakra vonatkozik. A CORA vagy a Brico-Store nem a törökbálinti vásárlókra alapoz, hanem egy egész régió népességére. Viszont egy Törökbálint közepén nyíló szupermarketbe nem a környező településekről fognak jönni, ez kizárólag a mi kényelmünket szolgálja. Ha már fölkerekedik valaki a szomszéd községből, akkor nem a Bajcsy-Zsilinszky útra jön, hanem a CORA-ba megy.
Ami a forgalomtechnikát illeti, annyi hasonlóság van köztünk, hogy egy utcában lakunk, és nekem is nehéz kikanyarodnom. De ezzel minden hasonlóság véget ér. Én ugyanis szívesen vállalnám ezt a kis kényelmetlenséget, ha az utcám végében egy SPAR nyílna. Lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül a Petőfi Sándor utcában. De még ha nem vállalnám is, azt azért nem felejteném el, hogy Törökbálint lakossága nem csak Petőfi Sándor utcaiakból áll. Amit a forgalomról ír, az igaz, de ezt nem az üzletek generálják, hanem az, hogy Törökbálintnak hovatovább 13 ezer lakosa van, és lakosainak egyre több autója. A legnehezebb reggel kikanyarodni, amikor a törökbálintiak munkába mennek. Ilyenkor a Sebők-bolt még ki sem nyitott – ameddig működött. Ha Pekk József logikáját követem, akkor Törökbálinton úgy lehetne legjobban csillapítani a forgalmat, hogy megszüntetnénk minden üzleti tevékenységet. Ha bezárnánk a boltokat, a patikákat, a vendéglőket, a cukrászdát, a Művelődési Házat és a könyvtárat, akkor mindenki csak munkába menne, majd onnan haza, nem csámborogna össze-vissza a faluban, nagy forgalmat generálva.
NYERTESEK É8 VESZTESEK
A testületi ülésen a SPAR-t képviselő Rigó István az előnyök felsorolásánál talán kissé rózsaszínűre festette a helyzetet, amikor azt mondta, hogy „Én úgy érzem, hogy ez a beruházás a helyben már meglévő kiskereskedőknek is hasznos tud lenni, hiszen egymást tudnánk egy kicsit erősíteni.” Ez azonban nem mindenkire igaz. Talán igaz az üzletsoron lévő vendéglősökre, az órásra, az üvegesre, a gyógyászati eszközöket áruló boltra, a szépségszalonra, a virágboltra, a videótékára, a szoláriumra, a varrógépboltra, a festékboltra és az állateledeles boltra. Ezek forgalma megugrana, ha több ember járna arrafelé.
De úgy vélem, lett volna vesztes is: a két kis élelmiszerbolt és a zöldséges valószínűleg bezárhatott volna. És minden bizonnyal erre a sorsa jutott volna Csuka Attila téglagyár előtti kis boltja. De hát a jó kereskedő a változó világban mindig megtalálja a megoldást, vagy a minőséget javítja vagy profilt vált. Viszont, ha pártelnök és képviselő, akkor választhatja az egyszerűbb megoldást: ellene szavaz. Akár több ezer ember érdekével szemben. És sikerült!
A falu különböző, távolabbi részein lévő kis élelmiszerboltokat aligha érintette volna az új SPAR. Ezek már akkor bizonyították életképességüket, amikor a CORA megnyitása után talpon maradtak. Akkor kialakult az a funkciójuk, amin a SPAR sem változtatott volna: ezek azok a pár lépésre lévő boltok, ahol a napi cikkeket meg lehet vásárolni, csak ki kell ugrani. És valószínűleg nem érintette volna az olyan kis szaküzleteket, mint például a Köbli-féle zöldségbolt, ahol az áru mindig szebb, mint másutt, vagy a Napsütöde pékség boltja, amely szintén a minőséggel tűnik ki. Csuka Attila szavazatát tehát érteni vélem, de a többi fideszesét nem. Persze tudom, hogy nehéz a szemébe mondani egy boltosnak, különösen, ha személyes ismerős, hogy bizony a te érdeked ellen szavazok, mert nekem a választók többségének érdeke előbbre való.
Amikor az első szabadon választott képviselő-testületben tagja voltam a segélykérelmeket ellenőrző bizottságnak, nekem is nehéz volt a szemébe mondani egy ismerősnek, hogy nem támogatom a segélyét, hiszen ismerem, és tudom, hogy nem szorul rá. Meg is haragudott egy életre. (Pedig későbbi sorsa is igazolta, hogy nem szorult rá. Ma a gazdagabb törökbálintiak közé tartozik.) Ha valaki képviselő, akkor nem menekülhet az ilyen kínos helyzetek elől, és bizony, nem egy-egy ismerős, hanem a többség érdekeit kell képviselnie. Ha nem bírja ezt a feszültséget, inkább hagyja ott a képviselőséget, mert rá fog menni az egészsége. Előbb a lelki bajok, aztán jönnek a testiek. Nem ismerem a FIDESZ belső viszonyait, nem tudom, hogy mit parancsol a pártfegyelem és a frakciófegyelem. De ha ilyen a végeredmény, az nem tesz jót a FIDESZ-nek sem, mert az egyszerű polgárban, aki nem lát a dolgok mögé, azt az érzést kelti, hogy képviselőik – néhány bátor kivétellel – inkább az elnökük érdekét képviselik, mint a faluét.