Blődlinek tűnik? Lehet hogy nem is az. Mikor környezetvédelemről, klímaváltozásról beszélgetek ismerőseimmel gyakran mondják hogy ne riogassam őket. Holott a tények bemutatása nem riogatás, a várható bajra való felkészülés pedig nem pánik. Lesz az is, csak később, azok körében akik most a homokba dugják a fejüket a problémák hallatán.
Június 5.-e jeles nap, Környezetvédelmi Világnap. Lesznek konferenciák, találkozók, különböző össznépi megmozdulások, feliratos pólók meg szemétszedés sokfelé. Politikusaink helyben és országosan megmutatják magukat, kiállnak a környezetvédelem mellett, döntések, határozatok születnek ebben a témában. Projektek indulnak, tanulmányok születnek. Ezek fontosak és kellenek is. Bizonyára ezek kapcsán esik majd szó egy másik fontos napról, amely nekünk magyaroknak még fontosabb, és ez június 17.-e, „ A Sivatagodás és Aszály Elleni Küzdelem Világnapja”.
A tudósok folyamatosan vitatkoznak arról, hogy a jelenleg tapasztalható klímaváltozás - mely tényét már nem vitatja senki - a természet szokásos tevékenységének eredménye, vagy az ember iparosodó világa okozta a változást. Hogy mi váltotta ki azt én sem tudom, azt viszont igen, hogy alkalmazkodnunk kell e változásokhoz. Melyek ezek, és mi a hosszú távú következményük?
Az elsődleges változás amelyet már megtapasztaltunk, az átlaghőmérséklet jelentős emelkedése. Ez okozta az elmúlt szokatlanul meleg, csapadékszegény telet. A talajban nem halmozódott fel a hó lassú olvadásából származó víz, a egyre mélyebben szárad át a föld. Most, amikor e sorokat írom, már két és fél hónapja nem volt számottevő eső. A különböző klímamodellek a következő forgatókönyvet valószínűsítik.
Éghajlatunk először fokozatosan felmelegszik. Egyre északabbra húzódnak olyan növény és állatfajok, amelyek eddig tőlünk messze délre voltak honosak. E melegedés hatására elolvad az Északi sarki jég. Az így nagy mennyiségben az Atlanti óceánba jutó hideg édesvíz kisebb fajsúlya miatt a mexikói öbölből hőt szállító Golf áramlat fölé emelkedik, mely így az egyenlítőhöz egyre közelebb és közelebb adja le a szállított hőmennyiséget. Így a jelenleg Nagy Britannia partjai fölött megforduló áramlat fokozatosan rövidülő utat tesz meg. Ennek következtében az egyenlítő térségéből származó hőmennyiség nem jut el Európába, így az fokozatosan lehűl. Fura, de a globális felmelegedés nálunk lehűlést okoz majd. Nem is kicsit! Az előrejelzések nagy eltérésekkel ugyan, de egyformán Észak-Európa jég alá kerülését valószínűsítik, és a jéghatár lejjebb húzódását. Klímánk egyre szárazabbá válik. A csapadék mennyisége, valamint tér,- és időbeli eloszlása egyenetlenné válik. Legjobb példa erre a 2005. augusztus 23.-i, a trópusokon szokásos esőzés, mely komoly károkat okozott Budapesten és közvetlen környékén, elsősorban dél-nyugati irányban, Érden, Diósdon, Törökbálinton. Három óra alatt, három havi csapadék esett, amelyet még akkor sem bírtak volna a vízelvezető rendszerek ha hibátlanul karbantartottak lettek volna. Hát még így....! Vagy emlékszik még valaki a tavaly augusztusi viharra??
Nézzük meg, milyen következményei lehetnek szűkebb környezetünkre, életünkre nézve a globális klímaváltozásnak. Az kétségtelen, hogy növekszik a hőségnapok száma. Ez kihat majd nem csak az egészségünkre, hangulatunkra, hanem fokozódik a talajból a nedvesség kipárolgása is. A mezőgazdaságban -ahol lehet- növelni fogják a locsolást, amely a mezőgazdasági termékek árának emelkedésében fog megmutatkozni. Azonban nem locsolhatjuk az egész országot.
A talaj felső húsz centiméterében találhatók a fűfélék gyökérzónája. Ennek kiszáradása a növényzet pusztulását jelenti. Már most is egyre nagyobb területeket hódít el a szikes, sivatagos talaj a környező, még életképes talaj rovására. Láttam olyan fényképeket, amelyeken szélfútta homokdűnék volta láthatók. Azt gondoltam a Góbi sivatagban vagy a Szaharában fotózták, de nem! Echte hazai felvétel volt, innen a szomszédból, Bács-Kiskun megyéből! E jelenségek prognosztizálásából több feladat elvégzésének szükségessége körvonalazódik. Az egyik hogy látnunk kell azoknak a meteorológiai történéseknek az összefüggéseit amelyekkel mindennapi életünk során találkozunk. Hogy emelkedik az átlaghőmérséklet, hogy a sztratoszférában megváltozik a nedves légtömegeket szállító áramlások iránya, csapadék nélkül hagyva a Kárpát medencét, hogy gyakoriak lesznek a havaria esőzések, melyek nem táplálják a talajt hanem erodálják. Ezekre a történésekre válaszokat kell adnunk!
A Községi Újság áprilisi számában Sziráki András írta meg véleményét a környezetünkben történő változásokról. Ott többek között azt a gondolatot fogalmazta meg, amelynek lényege hogy nem elsősorban az egyszemélyi energiafogyasztás csökkentése a kiút környezetünk szennyezettségének csökkentésére, hisz a távol-keleti fejlődő országok több mint hatszáz erőművet építenek a közeljövőben.
A marketing ismeri a „közvetett szükséglet” fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelemben olyan igény, és ezen keresztül szükséglet indukálódik, mely nem közvetlenül a fogyasztótól ered, hanem közvetve, áttételesen jelentkezik. Gondoljunk bele! Ha a mobiltelefonunkat évente akarjuk cserélni, azt a fogyasztói igényt a gyártó ki akarja elégíteni. Ennek érdekében növeli a termelést, egyre nagyobb és nagyobb mennyiségű alapanyagot vásárol, növekszik az energiaigénye. Csakúgy mint a számára alapanyagot gyártóknak, hisz azok is csak energia fogyasztás mellett tudják leendő telefonunk részelemeit legyártani. D ez a folyamat játszódik le minden tárgy, eszköz esetében ami csak minket körülvesz az élelmiszertől a kozmetikai cikkeken át az autóiparig. Ez az a közvetett kereslet, amely arra ösztönzi az országokat hogy százával építsék az erőműveket. Nem azért épülnek mert nincs jobb helye a pénzüknek, hanem azért mert mi fogyasztók kényszerítjük ki az egyre növekvő fogyasztói igényeinkkel. Ezért tartom fontosnak a személyes fogyasztás visszafogását, amely igen, többek között abban kellene hogy megnyilvánuljon, hogy például nem fűtjük fel a lakásunkat 18 fok fölé, nem cserélünk bútort azért mert nem megy az új függönyhöz, és nem veszünk új TV-t csak azért mert a másik laposabb.
A legfontosabb a tudatos vásárlói magatartás gyakorlása. Ez önmagában -ha milliók gyakorolnák- a helyzet lassú javulását eredményezné. De addig is az egyéni alkalmazkodás tudnivalói azok melyeket ismernünk kell.
A szélsőségekre fel kell készülni. A hőségnapokra nem biztos hogy a légkondicionáló vásárlása a legjobb megoldás. Tavaly volt először az áramszolgáltató történetében hogy a nyári villanyfogyasztás meghaladta a télit. Ez a légkondicionálók hatalmas menyiségben való üzembe helyezése miatt fordult elő. Rendkívüli mértékben megugrott az ország elektromos energia iránti igénye. Az bizony az egyes emberek miatt történt, akik rohantak a bevásárlóközpontokba, és hordták haza a sok ezer légkondicionálót. Akkor most építsünk még egy erőművet? Aztán még egyet? Semmi nem mutat arra, hogy ez az idén másként lenne! Léteznek környezetbarát megoldások. Mindenki ismeri őket. A benapozás irányába ültetett lombos fa, amely nyáron hűvösen tartja a házat, télen -lombja híján- ráengedi a napfényt a házra, vagy a különböző futónövények felfuttatása a épületre, amely leveleivel még a csapó eső ellen is véd.
A felkészülés része lehet az is, hogy a locsolásra kellő mennyiségű vizet tartalékoljunk. Egyrészt fogyó édesvíz készleteink miatt, másrészt annak az elkövetkezendő évtizedekben várható drasztikus áremelkedése miatt. Ciszternák építésével fel lehet fogni az özönvízszerű esőzések alkalmával lezúduló csapadék egy részét, amely nagyon jól jön a hónapokig tartó csapadékmentes időszakokban.
Nem kell mindig nagy léptékű, sok pénzt felemésztő dolgokra gondolni. Az előbbiek sem borítják fel egy család költségvetését. A tudatos vásárlói magatartás, amely következményeként tényleg csak a reális szükségletek kielégítése a cél, nem hogy megterhelné, könnyíti amúgy is időnként szűkös anyagi helyzetünket. Az épületek téli-nyári energiagazdálkodásának javítása, szükségleteink szerényebb, visszafogottabb kielégítése nélkül nem várható javulás. Ha mi nem fordítunk erre gondot, az önmagától nem szűnik meg annak lenni. Az esetben pedig megint egy újfajta alkalmazkodásra lesz szükségünk. Amikor tikkadt szöcske nyájak helyett a szemünk, szürke marha gulya helyett meg tevecsorda legelészik a hortobágyi tájon.
