( A dolgozatot kéretik a latin kiejtés szabályai szerint olvasni: )
Napjainkban, amikor a tudomány soha nem látott mértékben hat életünkre, és nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk új tudományos eredményekről, közel sem meglepő, hogy az emberi faj kutatása is számos meglepetéssel szolgál.
Mai ismereteink szerint sorsfordító volt az emberi faj története során a Homo habilis megjelenése, 1-2 millió évvel ezelőtt, aki már eszközhasználatra is képes volt. Nála már fejlettebb volt a Homo faber, aki már készítette is eszközeit. 1 millió és 100.000 év közötti időben jelent meg a Pithecantropus azaz Homo erectus, mely utóbbi szóösszetevőt más összefüggésben is ismerjük, de ez most nem tárgya értekezésünknek. A Homo Sapiens megjelenését, mely mintegy 50-90 ezer évvel ezelőttre tehető, alig 30-50 ezer év elteltével követte a törzsfejlődésben a Homo sapiens sapiens, azaz mi, mai emberek.
Érdekes, hogy a Homo primigenius, azaz a kezdetleges ősember rendszertanilag mára két csoportot alkotva fejlődött tovább létrehozva a Homo genius, és a Homo primitivus alcsoportokat, melyek egyedeivel az élet minden területén találkozhatunk. Sajnos a primitív változat egyben szaporább is, ezért van az hogy egyre kevesebb a génius, másnéven zseni, így aztán nagyobb terhet vagyunk kénytelenek a vállunkon viselni mint más embertársaink.
Azonban a Homo sapiens sapiens még tovább osztható alrasszokra, hisz mindenki hallott a Homo ludens-ről, azaz a játékos emberről, vagy a Homo publikus-ról, a közéleti emberről, a Homo unius libri-ről, szó szerinti fordításban az egykönyvű, azaz tanulatlan, félművelt emberről.
Azonban a fejlődéstörténet nem állt meg napjainkban. Minő önteltség lenne részünkről azt hinni, hogy a természet, vagy a teremtő Isten megalkotott minket embereket, és részéről a dolog be van fejezve, a gép forog, az alkotó pihen. Teremtménye immár tökéletes, javítani való nincs rajta, mindene úgy tökéletes ahogy van. Nos ez csak részigazság felebarátaim, mert néhányan már csakugyan vagyunk így valahogy, de az evolúció erői hatnak tovább, most is, amíg itt ülünk! És változunk, és változunk és változunk! Persze ezek a változások nem szembeötlőek. Nem arról van szó hogy egy anyának egyszer csak 200-as IQ-jú gyermeke születik, a másikénak meg szuper fizikai képességei vannak, nem. A változás, az átmenet fokozatos, évtízezreket vesz igénybe, lassú, de megállíthatatlan. Jelei azonban már most láthatók! És az antropológia képviselői ezzel tisztában is vannak. A kutatás folyamatos, és mint a bevezetőben említettem, rendre új és új eredményekkel állnak a világ elé.
Épp a közeljövőben várható hogy közzéteszik a 2007. évben Callgary-ban megrendezett embertani konferencia során elhangzott kutatási eredményeket, melyekből most szemezgetünk.
Például bizonyított egy új rassz megjelenése, melyet a kutatók Homo abnormalis névre kereszteltek. Több beszámolóban hangzott el fura viselkedése, látszólag logikátlan cselekvési hajlama. Nagy vita folyt a konferencián arról, hogy a Homo idegbajos külön rasszként kezelendő, vagy a Homo ütődöttis-sel együtt alkotnak új rasszt. Ellentmondani látszik ennek, hogy kétségbevonhatatlan a kapcsolat a Homo ütődöttis és a Homo urbanicus politikus között, így nem kizárt hogy a későbbiek során együtt alkotnak egy új rasszt. Egyes kutatók megjelenni vélik a Homo megalázottis-t, mely érvelésük szerint a fejlődő országokban lelhető fel elsősorban, de állítólag felbukkant a volt szocialista országokban is. Csakúgy mint az a meglehetős aggodalmat kiváltó felfedezés, mely a Homo vandalicus, és a Homo brutalis fokozódó térnyerését prognosztizálta. Ugyanakkor ismét fellelhető a rég kihaltnak vélt Homouninteligensis vadbarmus, mely a vaskort követően gyakorlatilag eltűnt a kutatók szeme elől, de az utolsó néhány évtized kutatása áttörést hozott ezen a területen is. Érdekes a Homo sapiens sapiens metamorfózisa városi körülmények között. Egy specializálódott rassz tűnt fel, amely mivel többnyire viráglopásra szakosodott, ezért rendszertani besorolását is Linné, a nagynevű botanikus névadási rendszere szerint kapta, és ez nem más mint a Homo barmitis lopnae. Rejtett életmódot folytat, többnyire sötétedés után aktív, habár figyeltek már meg nappal is virágpalántákat lopkodó egyedet, de nem ez a jellemző. A sötétedés elmúltával visszahúzódik vackára, és a következő sötét periódusig nem igazán lehet találkozni vele. Érdekes színfoltja Homo sapiens családnak a Homo histericus, amely jellemzően közösségi célú területeken fordul elő, ott is elsősorban ügyfélszolgálatokon, APEH irodákban, reklamációs osztályokon. Erőszakos, fajtársait nem fenyegetésével, hanem kiszámíthatatlanságával kényszeríti meghátrálásra. Többnyire eléri amit akar, habár néha mesterséges beavatkozás kell lecsillapítására. Nem így a faj uralkodó jegyeit magán viselő egyedek, melyek a Homo hazudosis nevet kapták az alrendszerben, mely alfaj egyedei jellemzően nagyon sokszínű, gyakran tehetséges, de mindenképp a környezetét alapvetően befolyásolni képes sajátosságokat hordoznak. Előfordulási helyük ennek megfelelően rendkívül változatos, gyakorlatilag minden élőhelyen előfordulnak. Nagy vitát váltott ki a konferencián egy kutató azzal a bejelentésével ő külön választaná a fajon belül a Homo kos-t, de az egyetemes felháborodás miatt rendszertanilag megmaradt a Homo erektus főrendszerében.
A kutatók azzal zárták a konferenciát amivel én is e rövid beszámolót, hogy rendkívül tarka kép fogadja az e témában kutakodót, de nem lehet felhagyni vele, mert naponta botlunk új és új tulajdonságokat felmutató fajtársakba.
