….lepereg az ereszen az ereszen!” Így szólt a nóta valamikor, amikor (nem is túl rég) még igaz is volt. Ha ma íródna, valahogy így szólna, hogy „esik eső rendesen, dübörög az ereszen az ereszen!” Mert ma már vagy nem esik, -néha hónapokon keresztül-, vagy esik ugyan, de akkor szakad, ömlik, s utcáinkon a víz hömpölyög. Persze nem ott kellene! Arra szolgálnak a felszíni vízelvezetési műtárgyak, hogy mederben tartsák a csapadékvizet, hóolvadékot, hogy azok irányítottan, ellenőrzésünk alatt tartva vezessék le a területről a vizet. Azonban e feladat ellátására csak a víz számára átjárható árkok, átereszek alkalmasak, mert az az áteresz, amely át nem ereszt, ugyan mire való?
Már magam sem tudom hányszor és hányfelé írtam le a csapadékvíz szakszerű elvezetésének
fontosságát, kiváltképp arra való tekintettel, hogy az éghajlatváltozás milyen időjárási változásokat hoz(ott) magával, és ezekre a változásokra hogy kell válaszolnia mind az egyes embereknek, mind a hatóságoknak, szerveknek.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem csak az önkéntes jogkövető magatartás fontos, mely a helyi köztisztasági rendeletben foglalt, az ingatlantulajdonosok feladatkörébe utalt árkok és átereszek tisztán tartásáról szól, hanem a józan ész, és a jól felfogott érdek diktálta kötelesség teljesítése is. Elvégre kell-e magyarázni, hogyha túlteng az égi áldás, és már sok a jóból, az éltető eső rombolni is tud, nem is kicsit. Kell-e magyarázni, hogy az ereszekből lefolyó vizet nem igazán érdekli az ingatlan határ, sem az hogy nem illik befolyni a pincébe mert tönkre mehetnek az ott tárolt javak.
Apáink, nagyapáink nagy gondot fordítottak az árkok meglétére, és azok működőképességének fenntartására. Emögött a természet, és az ő erőinek tisztelete húzódott meg. Mi hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. A természet időnként emlékeztet minket arra, hogy az ő leigázásáról szóló tirádáknak vajmi kevés köze van a valósághoz, mégsem okulunk. Pedig kellene! Miben nyilvánul ez meg?
Elsősorban abban, hogy gondot fordítunk az árkok keresztmetszetének megőrzésére. Belátható, hogy egy hordalékkal föltelt, gaz borította árokmaradvány nem képes a vizet hatékonyan elvezetni, ezért annak hordalék, - gaz,- és szemétmentesnek kell lennie. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az árok folyási fenékszintje ne legyen magasabban, mint az árokban elhelyezett csőáteresz legalsó pontja. Apropó áteresz! Semmit nem ér a gyönyörűen karbantartott árok, ha a gépkocsi bejáró alatti áteresz nem átjárható, nem tiszta. Egy egész utca erőfeszítéseit teheti tönkre egyetlen renitens ingatlantulajdonos, hisz elég egyetlen eldugult áteresz, és a víz már nem tud végigfolyni az árokban.
Talán úgy tűnik hogy nem ide tartozik, de mindenképpen meg kell említenem egy törvénytelen, rossz gyakorlatot, ez pedig a házak ereszcsatornáinak a szennyvízhálózatba való bekötése.
A XIX. században, -majd a XX. században is-, amikor a fővárosban megindultak a nagyarányú csatornázási munkák, a mérnökök nem feledkeztek meg a felszíni vizek elvezetésének szükségességéről sem, kiváltképp az egyre nagyobb mérvű szilárd burkolattal ellátott utcák számának növekedésére való tekintettel. Mivel akkor még hírből sem ismerték a szennyvíztisztítást, -később meg nem volt rá elegendő pénz- kézenfekvő volt a műszaki megoldás, ha a szennyvizet úgyis tisztítás nélkül engedik a Dunába, akkor minek kiépíteni még egy rendszert a csapadékvíznek? Építtessék egy rendszer, amelybe belekötik a szennyvizet és a csapadékvizet egyaránt. Így is történt. Budapesten a mai napig egyesített rendszerű szennyvízhálózat van, amely elvezeti a csapadékvizet és a szennyvizet egyaránt. A települések fejlődése során ez a gyakorlat nem ment tovább. Országunkban számos városban, településen immár elválasztott rendszerű szennyvízhálózat épült, amely gazdaságilag racionális megoldás. Könnyen belátható, hogy egy szennyvízkezelésre tervezett és épült tisztító egyrészt nem tud kapacitásának többszörösét meghaladó vízmennyiséget kezelni, másrészt a csapadékvízzel elárasztott tisztítóműből kimosódnak azok a baktériumok amelyek a tényleges tisztítást végzik. Nélkülük viszont a tisztítómű nem más mint egy bazi nagy betonkád tele mocskos vízzel. Így viszont nem tudja ellátni feladatát, a szennyvíztisztító nem tisztít! Mi lesz a folyamatosan érkező szennyvízzel? Bizony, az újratelepített, optimális baktérium szám eléréséig semmi, azaz átfolyik a rendszeren, és tisztítatlanul jut ki élővizeinkbe. Mindez miért? Mert a szennyvízelvezető rendszerbe kötötték be a csapadékvizet is.
Hogy ezt a kitérőt miért tettem? Azért, mert ez sajnos Törökbálinton is így van. Sok ingatlantulajdonos jóhiszeműen, sok azonban -tudván hogy tilosban jár-, szabályellenesen beköti az ereszcsatornát a szennyvízelvezető alapvezetékbe. Az egyik járulékos kellemetlenség az, hogy nagy esőzéskor a cső szállítási kapacitása kisebbnek bizonyul mint a beérkező víz mennyisége, ( mely alatt a szennyvizet és a csapadékvizet együtt kell érteni). Ezért a rendszerben a hidraulikai nyomás nagy mértékben megnő, olyannyira, hogy az úttesteken látható nehéz öntöttvas csatornafedlapokat is felemeli, és a rendszer túlnyomása ott egyenlítődik ki, szó szerint útjára engedve a szennyvizet, mindazon tartalommal együtt, amely szokványos körülmények között benne van! És ez nem is lehet másként, mert a folyadék csak a fizikai törvényeknek enged, azok pedig azt mondják hogy a folyadékot nem lehet összenyomni. Akkor sem, ha nem hisszük el, és lelkiismeret furdalás és habozás nélkül rákötjük a szennycsatornára az ereszcsatornát. Nem a szolgáltatót kell szidni, nem az Önkormányzatot, ha a csatorna fedlapokat felbillenve látja valaki egy kiadós esőzés után, nem ha gyanús eredetű papírok ragadnak nem kevésbé gyanús állagú matériával az aszfaltra. Azokra a falubelijeinkre kell ilyenkor gondolni, akik úgy döntöttek, hogy nekik kényelmesebb ha nem bíbelődnek az esővízzel, hanem rövid úton megszabadulnak tőle a szennycsatornán keresztül. Ezzel az a másik baj, hogy a közlekedőedények elve alapján, amit fönt beöntenek, az lent jön ki! Másképpen! Mivel a víz nem bír szuperfolyékonysággal, és nem a betöltődés helyén folyik ki, az ilyen műszaki megoldás összes hátrányát a lejjebb élők szagolhatják.
Azt hiszem sokat sejtetően nézhettem arra a kedves falubelinkre, aki kevéssé nyomdafestéket tűrően nyilatkozott rólunk, Önkormányzati dolgozókról, miután gépkocsijával át kellett gázolnia az utcán található, kicsit sem kétséges eredetű szennyezésen, és átbeszélve a dolgot, kérdésemre kikottyantotta hogy ő is a csatornába engedi a csapadékvizet. Megnyugtattam hogy akkor nincs miért aggódnia, a sajátja jött föl két utcával lejjebb. Elhajtott.
Vagyis? Több ok miatt rendkívül fontos a csapadékvíz megfelelő kezelése. És itt a megfelelőn szón van a hangsúly. Egyáltalán nem szeretem ha egy Önkormányzat hatósági szerepben lép fel. A partnerség, a közös gondjaink közös megoldásának vagyok a híve. De vannak helyzetek amikor nincs más út, mint a hatósági szigor. Igenis hogy fel kell lépni, mégpedig határozottan az az egy, kettő, ötszáz ember ellen, hogy ne kelljen szenvednie ezer, kétezer, tízezer embernek.
A hosszú távú prognózisok nem kecsegtetnek túl sok jóval. A természeti változások itt vannak. Ha megfelelő válaszokat adunk, mi is itt leszünk. De ha itt vagyunk, ha nem, az eső esni fog. Vagy csendesen, vagy rendesen.
